Tulajdonképpen miskolci sikerről kellene beszélnünk, hiszen a finálé első három meccsét sorrendben 7-1-re, 12-1-re és 7-0-ra vesztették el a Jegesmedvék. Tehát először ütöttek egynél több, mindjárt három gólt. Ehhez persze a hazaiak is kellettek, akik örömhokit játszottak, a közönségüket akarták minél jobban kiszolgálni. A fehérvári szurkolók meg is érdemelték a kényeztetést: az idény során sokadszor (egész pontosan huszonkilencedszer) töltötték még zsúfolásig az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokot.
A bajnokavatás mellett a mérkőzés azért is volt fontos, mert januári vállműtétje után visszatért Tokaji Viktor, így immár megalapozott a remény, hogy ott lesz az április 15-én kezdődő világbajnokságon.
A hazai drukkerek az utolsó percre a következő feliratú drapériát feszítették ki: „A hokipálya országos bajnoka.” Nehéz lenne ezzel vitatkozni. Mint ahogy azzal is, hogy a Volán egyeduralkodó idehaza. „Büszke vagyok arra, hogy zsinórban tizedszer lettünk bajnokok. Lehet utánunk csinálni” – Ocskay Gábor szakosztály-igazgató szavakkal így ünnepelt. Ami után persze pukkant a pezsgő, következett a megérdemelt mulatás. Továbbra is Székesfehérvár a magyar jégkorong fővárosa.
