Felettébb furcsa meccset játszottak tegnap az osztrákok és az ukránok. A „sógorok” 1–1 után elléptek 5–1-re, azt gondolhattuk, ezzel el is dőlt a három pont sorsa. Ám az ukránok nem adták fel, visszakapaszkodtak, s 5–4 után három percük és több helyzetük volt az egyenlítésre. A kék-sárga mezesek erőnek, gyorsaságnak és kombinatív készségnek sincsenek híján, de a figyelmük olykor lankad. Ezzel éltek az osztrákok, és ezt kellene ma nekünk is kihasználni.
A vasárnap esti találkozó még izgalmasabb volt, a szlovének csak 3–2-re, régi ismerősünknek, Razingarnak az 57. perc legelején szerzett találatával gyűrték le a briteket. Még ekkor sem dőlt el az összecsapás, a vendégek az utolsó két percben végig emberelőnyben támadtak, sőt miután lehozták kapusukat, az utolsó percben hat a négy ellen. Ám hiába gyorsak, erősek – megkockáztatom, e tekintetben a legjobbak az egész mezőnyben –, ekkor inkább néhány fineszes megoldásra lett volna szükség. „Az nem az ő játékuk” – jegyezte meg Ladányi Balázs, amikor a véleményét kértem az összecsapásról. Annyit azonban mindenképpen leszűrhettünk, hogy a favoritnak tartott szlovén, osztrák duó mellé nyugodtan odasorolhatjuk a briteket is.
A magyar–ukrán meccsnek az lesz a tétje, hogy a mieinket is a feljutásra esélyes csapatok között emlegethetjük-e. Mert bár a Japán elleni 5–1-es siker szép eredmény, az első nap után úgy tűnt, a távol-keleti együttes kissé kilóg lefelé a mezőnyből. Bővebben>>>
