I. harmad
Az ukránok az osztrákok ellen csereként, 1:4-es hátrányban beállt kapusukkal, Balabannal kezdtek, akit Mihály Árpád már a 2. percben próbára tett, igaz felavatni nem tudta. A hátvédet megkerülve a kapusra vezette a korongot, majd az egy mázsájával rázuhant. Szegény Balaban még egy perc múlva is szédelgett. Ezután a sárga–kék mezesek előtt adódott lehetőség, mert a szlovák bíró túlzott szigorral kiállította Ladányit. Remélhettük, nem állandósul nála a hátrányos megkülönböztetésünk… A kétperces hátrány gyakorlatilag helyzet nélkül telt el, majd Hári villant, az ukránok csak pofon árán tudták feltartóztatni a kipattanóra berobbanó Vas Jánost. Az előnyben csak helyzetig jutottunk, utána azonban, a 11. percben Galanisz szépen húzott középre, majd saját kipattanóját vágta a keresztvas alá. A 12. percben már 2:0-ra vezettünk. Bartalis szúrta kapura a pakkot, a kipattanót Sikorcin tette a helyére fonákkal. Az ukrán kapitány ma sem szerencsés kézzel választott kapust. Újabb előnyünkben Bartalis már-már a meccset is eldönthette volna, de kimaradt a ziccer. Ehelyett a harmad végén meleg pillanatokat éltünk át, de legalább maradt a kétgólos előny.
II. harmad
A 23. percben Sikorcin zörgette meg a vasat, millimétereken múlt, hogy befelé pattanjon a korong. Ezután Vas Márton, majd Kovács került helyzetbe, de közben Bálizs Bence sem unatkozott. Fokozódott az iram, keményedett a meccs, de a mieink állták a versenyt. Ladányi például akkorát ütközött, mint amekkorát utoljára tíz éve, ereje teljében, de még a hokisokhoz képest törékeny Galanisz is bevállalt egy bodicseket. Kivédekeztünk, majd eltékozoltunk egy kétperces előnyt, de összességében a játék képe nem adott okot az aggodalomra, s hát továbbra is 2:0-ra vezettünk. A 35. percben Bálizs óriásit védett – Kevin Primeau nem véletlenül bízik benne. Inkább az ukránoké volt ez a húsz perc, de a jégkorong nem pontozásos sportág, az eredmény nem változott.
III. harmad
Az ukránok belefáradhattak a nagy hajtásba, mert késve jöttek ki a folytatásra, amiért kétperces hátránnyal bűnhődtek, amiből Hegyi és Kovács kiállítása miatt gyorsan másfél perces kettős előny lett. A szlovák bíró is megnyitotta a hajrát… Már éppen lejárt az egyik büntetés, amikor Pobjedonoszcev közelről bebombázta a pakkot (2:1). Aztán fordult a kocka, a mieink játszhattak bő egy percen keresztül öt a három ellen. A nagy lehetőség előtt Kevin Primeau időt kért, hogy rendezze a sorokat. A közönség is rákapcsolt, mégsem tudtunk élni a dupla fórral, ami nagy luxus. S még csak hét perc telt el a harmadból. Az 51. percben ismét az ukránok kerültek előnybe, nem éltek vele, sőt a végén a visszakorcsolyázó Sofron ziccerbe került, odavágtak neki: büntető. Ladányi állt a korong mögé, ahogy szokta, cselezés nélkül ütötte rá a korongot – a kapuvasra. Majd az 56. percben újabb két percet ítéltek ellenünk, s ha lehet ezt mondani, izgalom nélkül kihúztuk. 1 perc 14 másodperccel a vége előtt kisimultak a vonásaink. Az ukránok lehozták a kapusukat, Vas János az üres kapuba helyezett. 3:1-re nyert a magyar csapat, s készülhet a Szlovénia elleni szerda esti meccsre.
----
„Az álmok szülik a célokat”
----
Már nem csupán mosolyogva, elégedetten korcsolyáztak le a jégről a magyar játékosok az Ukrajna elleni 3:1-es győzelem után, egy-egy diadalmas csatakiáltás is kiszakadt belőlük. Nem véletlenül, két forduló után két győzelemmel állnak a divízió I/A-s jégkorong-világbajnokságon.
„Csodálatos a közönségünk, ismét hazai pályán játszottunk, amit már-már el is várunk. Köszönet a szurkolóinknak a fantasztikus hangulatért. A meccs végén mutatkozott meg a csapat ereje, kaptuk a kiállításokat, az egyikből gól is született, de nem roppantunk meg, mentünk tovább előre” – beszélt a magyar csapat legjobbjának választott Vas János arról, mennyire fontos a szurkolók biztatása.
Ladányi Balázs öreg rókaként viszont már a mámor pillanatában is igyekezett hideg fejjel értékelni az eddigi sikert: „Nem szabad álmodoznunk, a magunk dolgával kell törődünk. Megyünk tovább. Ha rajtam múlna, a szállodánkban felszámolnám a telefon- és internetkapcsolatot, hogy senkit se szédítsenek meg a hízelgő hírek és üzenetek.” Saját teljesítményéről így beszélt: „Amíg akad más a csapatból, aki gólt szerez, addig nem gond, hogy az én lövésemnél a vasról kifelé pattan a korong.”
Bálizs Bence, a mérkőzés egyik hőse fél órával a meccs lefújása után olyan higgadtan fogadta a gratulációkat és értékelte a meccset, mintha ő lenne a rangidős a csapatban, s nem élete első világbajnokságán szerepelne. „Amikor a múlt hét csütörtökön a kapitány közölte velem, hogy én fogok védeni, két nap is eltelt, mire felfogtam. Emlékszem, aznap amikor elmentünk vacsorázni, s a fizetéskor a pincér visszaadott, meg sem tudtam volna számolni a pénzt. Aztán szép lassan minden a helyére került. Nekem a ráhangolódásnál kell még érnem, amikor felmegyünk a jégre, akkor már nem izgulok. Végtére miért kellene? Csak a dolgomat teszem” – mesélt arról, milyen előzmények után lett a válogatott első számú kapusa. A közeljövőről így szólt: „Én merek álmodozni, mert az álmok szülik a célokat, amelyeket el kell érni.”
