– Másfél hete, a Miskolc elleni magyar bajnoki döntő utolsó meccsén vállalta a játékot. Ezek szerint teljesen felépült?
– Akkor még messze nem voltam százszázalékos állapotban, sőt még most sem vagyok. Már nagyon hiányzott a játék, s szerettem volna még legalább egyszer Volán-mezt húzni az idényben. Az orvostól a gyúrón át az edzőkig a stábból folyamatosan mindenki kérdezgette, hogy érzem magam, felhívták a figyelmemet, hogy kerüljem az ütközéseket, de szerencsére fölösleges volt az aggodalom. Persze tisztában vagyok vele, hogy a Miskolc elleni meccs irama, keménysége meg sem közelíti egy vb-mérkőzéséét. Ráhúztam a rehabilitációs tornára, folyamatosan konzultálok az orvosunkkal és gyúrónkkal, mindent megteszek annak érdekében, hogy a világbajnokságon a lehető legjobb formában lépjek jégre.
– A válogatott érdekét helyezte előtérbe a műtét időpontjának kiválasztásával, hiszen a klubérdek azt kívánta volna, hogy addig húzza a beavatkozást, ameddig csak lehet?
– Az egészségemét… Szerettem volna az idény végéig kihúzni, ezt kívánta volna a Volán érdeke is. Ám rohamosan romlott az állapotom, a végén szinte már napi rendszerességgel ugrott ki a vállam, nem lehetett tovább várni. Utólag mindig okosabb az ember, talán jobb lett volna már hamarabb vállalni a műtétet, mert akkor akár már az osztrák bajnoki rájátszásra felépülhettem volna. Januárban csekély esély mutatkozott rá, hogy ott lehetek a vb-n, de most már bizakodó vagyok.
– Másfél hete csütörtökön ért véget a bajnokság. Miért kellett ennyit várni a felkészülés kezdetével? Nem kevés a hátralévő szűk két hét?
– Amikor összeállították a felkészülési programot, még nem lehetett tudni, hogy a nagy többség számára ilyen hamar véget ér a klubidény, s szállást, jeget kellett előre foglalni. Szerintem elég a szűk két hét, mert fárasztó szezon van a fehérváriak és az újvárosiak mögött is. Szapporó előtt még kevesebb időnk volt, ráadásul két napig utaztunk, mire odaértünk Japánba. Persze az elmúlt másfél hétben sem tétlenkedtünk, az újvárosiakkal és a légiósokkal kiegészülve Fehérváron edzettünk.
– Az is változás az előző évhez képest, hogy eleve szűk kerettel kezdődik meg a munka. Jó ez így?
– Szerintem igen. Nincs értelme tucatnyi embert bizonytalanságban tartani, elegendő néhány tartalékkal feltölteni a keretet.
– Az esélyekről még korai beszélni. Mik a megérzései?
– Minden meccs nagyon kemény lesz, a pillanatnyi forma dönt majd. A menetrendünk nem éppen ideális, hiszen három meccset délután, egyet pedig délben játszunk, s csak egyet este, a bioritmusunk viszont az esti mérkőzésekre van beállva. De profi játékosok vagyunk, erre is fel kell készülnünk.
