Jó szurkolást a lelátó népének, és jó szurkolást a magyar hadseregnek – ez a megismételt, különleges hőfokú ige az Egri csillagok (könyv és film) sok millió ismerőjének csillanthatja fel a szemét a Magyarország–Törökország sorsdöntő foci-vébéselejtező előtt. Azért tisztázzuk: sorsdöntővé nem magának tette a mérkőzést az Egervári-legénység, hanem a múlt pénteki török–román kimenetele, Isztambulban ugyanis a románok győztek, hatalmas esélyt teremtve arra, hogy a papírforma szerint majd csoportelső helyen végző Hollandia mögé a második pozícióba odaérjenek.
A korábbi Eb- és vb-sorozatok követői jól tudják, hogy az Oranjénak semmiféle fejtörést nem okoz az, hogyan jusson ki egy világversenyre, a második helyért zajló ádáz csata rendre az ő érintettségük nélkül folyik. A kiadó „ezüstért” viszont pénteken megkezdődött a hármas minitorna Románia, Törökország, illetve az Egervári Sándor fémjelezte Magyarország nemzeti csapata között; aki az egymás elleni mérkőzéseken több pontot szedeget össze, az győz. Mi ma este nyitunk ebben a versengésben, és – függetlenül a konkrét esélyektől – ha nem győzünk itthon a kedd esti török meccsen, igazából már meg is ástuk a sírunkat a Rióba vezető út negyedik lépésénél (Egervári szerint nem). Mint ismert: Andorrát 5-0-ra elpáholtuk, Hollandia porig alázta arctalan csapatunkat – 1-4 –, Észtországban pedig megszületett az el is várt siker – 0-1.
Hangulatfokozónak Dolák-Saly Róbert izgalmas kalandvetítése az Egri csillagokról:
A pénteki tallinni győzelmecske után többen a szívükhöz kaptak, hogy két alapemberünk sárga lapok miatt nem játszhat a törökök ellen. Van számukra egy nyugtatónk: az előző sorozatban hasonlóan fontos selejtezőnk előtt, Svédországra várva ugyanaz a Dzsudzsák Balázs és Juhász Roland hiányzott, mint most, rajtuk kívül szintén kihúzhatta Egervári Sándor a noteszból a most várható két támadó, Gera Zoltán és Szalai Ádám nevét. A parádés hangulatú 92 perc végül 2-1-es magyar győzelmet hozott akkor – csak azért, nehogy ezzel magyarázzunk egy esetleges pontvesztést.
