A hokimeccseken szokásos lézershow mellett rövid ünnepség előzte meg a találkozót. A magyar jégkorong közelmúltjának hat nagy alakját búcsúztatták el a szövetség vezetői. Pakovics Krisztián 221, Svasznek Bence 164, Majoross Gergely 156, Holéczy Roger 66, Jánosi Csaba 54, a Szlovákiából honosított Ondrejcik Rastislav pedig 22-szeres válogatott, utóbbit leszámítva mindannyian megjárták a 2009-es svájci A csoportos világbajnokságot.
Magyar fölénnyel kezdődött a találkozó, amit Hári János előnyből a 9. percben váltott gólra. A kapu mögül visszakorcsolyázva helyezett a hálóba, erre mondják, hogy D csoportos találat. Talán ezért kicsit lebecsülhettük a hollandokat, mert a folytatásba belealudt a magyar válogatott. A narancsmezesek még az első harmadban 3–1-re fordítottak. Bálizs Bence úgy kapott három gólt, hogy szinte nem akadt védeni valója.
A csapat nyer és a csapat veszít – ismételte meg a régi bölcsességet Diego Scandella, a magyar jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya.
Büntetőkkel kapott ki a magyar válogatott
A középső húsz perc elején Sikorcin faragott a hátrányból, ám Bálizzsal másodszor fordult elő, hogy nem látta az orra előtt pattogó korongot, amit ezúttal Joly paskolt a hálóba. A 24. percben ismét kétgólos hátrányba kerültünk. Ezután valósággal felborult a pálya, egymást követték a magyar támadások, s szerencsére a gólok sem maradtak el. Előbb Mihály Árpád helyezett a hálóba szép szóló végén, majd Sofron ütése után Vas Máton kotorta a pakkot a ketrecbe. Végre egál, 4–4.
De még korai volt hátradőlni. A hollandok feltámadtak poraikból, s De Jong révén a 49. percben visszavették a vezetést. Bálizs sajnos ebben a gólban is benne volt, Hetényi 2011-es olasz betlije után újabb példát szolgáltatva arra, hogy „döntőben” nagyon hálátlan feladat a kapuba állni. Már csak öt perc volt hátra, amikor húsz másodpercen belül Vas János (Hári zseniális passzából), majd Ladányi mattolta Meierdres kapust (6-5). De még ezzel sem volt vége. Másfél perccel a vége előtt Van Oorschot egyenlített.
