A 41 esztendős átlövő – ahogy a magyar klub honlapján is olvasható – a helyi kézilabdázás ikonjává vált szerénységével, emberségével és tudásával. „Meg sem fordult a fejemben, hogy így megyek el Veszprémből – mondta Pérez. – Mindenki tudta, hogy közeleg a búcsú ideje. Negyven év fölött az élsportolóknál ez természetes.”
A Magyarországra 1997-ben érkezett „Csárli” – ahogy mindenki hívja – bevallása szerint a mostani szezon elején kicsit neheztelt az új edzőre, Carlos Ortegára, mert kevesebb játéklehetőséget kapott tőle, később azonban normalizálódott a kapcsolatuk.
A magyar válogatottal az athéni és a londoni olimpián is negyedik helyen zárt játékos aztán eljutott odáig, hogy rádöbbent: már valóban megterhelő a folyamatosan nagy fizikai igénybevétel, s a motivációja sem a régi. Ekkor jött számára a katari ajánlat, családja pedig hamarosan utána utazik. A veszprémi klubtól békében, barátságban vált el, és ígéri, májusban visszatér egy búcsúmérkőzés erejéig. Elárulta még, hogy amikor német és spanyol klubok ostromolták, akkor azért nem ment el, mert a pénz nem minden.
„Veszprém befogadott, csodálatos barátokat szereztem. Persze néha eljátszottam a távozás gondolatával, de komolyan sohasem került szóba, hogy elmenjek” – mondta a játékos, hozzátéve hogy a veszprémi közönség Európában egyedülálló.
Pérez a Veszprémmel tizenháromszoros bajnok, BL-döntős és KEK-győztes, Magyarországon négyszer volt az év játékosa.
