Pénteken azt találtam írni, hogy bár Duisburg szemernyit sem változott előnyére az előző, 2007-ben itt rendezett világbajnoksághoz képest, de az ingerszegény környezetet legalább a német precizitás ellensúlyozza. Nos, azóta a németek többször is csalódást okoztak. Péntek este a shuttle busz valamennyi járata késett tíz-húsz percet, de a rendezők még csak nem is zavartatták magukat, ma, szombaton pedig egy elszabadult bójával kínlódtak több mint húsz percet – többek között Tótka Sándor kárára. A férfi kajak egyes 200 méter első középfutamának résztvevői hiába álltak be a rajtgépbe többször is, nem indították el őket, mert a célnál mindhiába igyekeztek a technikusok a helyére állítani az „eltévelyedett” bóját. Amikor végre elkészültek, a közönség tapssal jutalmazta őket A szünet mégsem volt teljesen hiábavaló, ezalatt állt el a reggel nem várt vendégként beköszöntött eső, a kajak-kenu versenyek legnagyobb ellensége.
A magyar csapat Benjáminja futamában az olimpiai bajnok brit McKeeverrel meccselt nagyot a második helyért, két tizeddel kikapott, majd végigizgulhatta a következő három futamot, hogy a legjobb harmadik idővel, kilencedikként becsúszik-e a vasárnapi fináléba. A negyedik, utolsó menetben a szerb Dragoszavljevics 19 ezreddel, távolságban kifejezve körülbelül tíz centivel előzte meg. Balszerencse.
Ám ha azt tekintjük, hogy kétszázon kajak kettesben Molnár Péter és Bán Kristóf, kenu egyesben pedig Lantos Ádám is kiesett, akkor tálcán kínálja magát a következtetés: a sprinttávokon továbbra is képtelenek leküzdeni a lemaradásukat a magyar férfiak. Miközben ecuadori kajakos és brazil kenus is készülhet a vasárnapi döntőre.
Délután – a továbbra is inkább csak betétfutamnak tekinthető női kenu egyest leszámítva – a hagyományos, ezer- és ötszáz méteres távokon kell helytállniuk a mieinknek.
