Egészen terjedelmes, részletekbe menő írást közölt csütörtöki számában a sorsdöntő pénteki meccsről a patinás amerikai lap. A „Világbajnoki selejtező a történelem fogságában” című írás igyekszik valósághűen lefesteni az esti mérkőzés tétjét és jelentőségét, az amerikai szerző azonban szokás szerint megreked a „magyar szélsőségesek” ostorozásánál, és a tényekkel is bajba kerül.
A cikk a magyarok régi futballdicsőségének leírásával indít: Puskást méltatja, és természetesen szóba kerül a legendás 6:3 is. Hirtelen a kevésbé büszke jelenbe ugorva már Egervári Sándor nyilatkozik. „A magyar csapat a legjobb volt a világon, de ez a múlt. Azóta eltelt ötven év, és ebből az elmúlt húsz igazi lejtmenet volt. Csak most kezdünk talpra állni – magyarázta a szövetségi kapitány az amerikai lapnak, majd az esti események fontosságát hangsúlyozta. – Szaknyelven szólva ez hatpontos meccs lesz, de a mérkőzés a két ország múltja miatt is fontos, amelyben rengeteg volt a probléma. Tudjuk, hogy Bukarestben igazán különleges lesz a hangulat” – fogalmaz Egervári diplomatikusan.
A következő bekezdésekben a kapitány által említett történelmi problémákat igyekeznek megmagyarázni. A Times megállapítja, a két ország közt Erdély kérdése mérgezi a levegőt, mivel az országrész elvesztését a magyarok óriási igazságtalanságként, a románok viszont „egy történelmi igazságtalanság helyretételeként” értelmezik. A kommunizmus alatt a problémát sikerült a szőnyeg alá söpörni, 2010-ben azonban minden megváltozott – hangzik a baljóslatú bevezető. „Az Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök vezette konzervatív Fidesz győzelme és ezt követően a Jobbikhoz hasonló ultranacionalista jobboldali pártok előretörése miatt ismét fellángolt a vita” – írja a szerző. A magyar olvasó ismét érdekes dolgokat tudhat meg hazájáról a nyugati sajtóból: a Jobbiknak tehát 17 százalékról 10 százalékra sikerült „erősödnie”, ráadásul – természetesen azután, sőt annak következtében, hogy Orbán miniszterelnök lett – más szélsőjobboldali pártok is színesítik a magyar politikai palettát. Hogy hol vannak ezek a pártok, azt bizonyára Vona Gábor is nagyon szeretné tudni.
Nem jobb a helyzet a meccset körülvevő óriási feszültség okainak sorolásánál sem. A lap lelkiismeretesen ismerteti a magyar szélsőségesek bűneit: megemlíti, hogy három hazai klubot 1,2 millió forintra büntettek szlovák- és románellenes jelszavak skandálásáért, hogy a hazai drukkerek „Erdély meghódításáról” kiabáltak a csehek ellen, és egyeseknek még a székely zászlót is volt merszük lobogtatni. „Az ilyen megnyilvánulásoknak nincs helye a futballpályán” – szögezi le ünnepélyesen Dan Oprescu, a román–magyar kapcsolatok szakértője, majd azt azért elismeri, szélsőségesek még Romániában is akadnak. A magyar fél atrocitásainak román tükörképét azonban nem találjuk meg a cikkben, pedig a hazai olvasók bizonyára tudják, hogy a román drukkereket sem kell félteni, ha egy kis zászlóégetésről vagy mocskolódó transzparensekről van szó.
Egy kisebb kitérő után – melyben „a lehető legsemlegesebb fél”, Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő beszél Románia meghódításáról szóló álmairól – végre ismét a sport kap főszerepet. Bogdán Ádám nyilatkozik, arról szól, hogy a magyar csapatot ellenséges hangulat fogadja majd péntek este, ő azonban már merőben más szempontból tartja létfontosságúnak a győzelmet: azért, mert 1986 után végre ismét elérhető közelségben érezzük a szereplést a világbajnokságon. Szerencsére Egervári Sándor sem szeretné belekeverni a politikát a dologba. „Minket nem érdekelnek az ellentétek. Ez futball, nem háború” – fogalmaz a szövetségi kapitány.
