Nem jobb a helyzet a meccset körülvevő óriási feszültség okainak sorolásánál sem. A lap lelkiismeretesen ismerteti a magyar szélsőségesek bűneit: megemlíti, hogy három hazai klubot 1,2 millió forintra büntettek szlovák- és románellenes jelszavak skandálásáért, hogy a hazai drukkerek „Erdély meghódításáról” kiabáltak a csehek ellen, és egyeseknek még a székely zászlót is volt merszük lobogtatni. „Az ilyen megnyilvánulásoknak nincs helye a futballpályán” – szögezi le ünnepélyesen Dan Oprescu, a román–magyar kapcsolatok szakértője, majd azt azért elismeri, szélsőségesek még Romániában is akadnak. A magyar fél atrocitásainak román tükörképét azonban nem találjuk meg a cikkben, pedig a hazai olvasók bizonyára tudják, hogy a román drukkereket sem kell félteni, ha egy kis zászlóégetésről vagy mocskolódó transzparensekről van szó.
Egy kisebb kitérő után – melyben „a lehető legsemlegesebb fél”, Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő beszél Románia meghódításáról szóló álmairól – végre ismét a sport kap főszerepet. Bogdán Ádám nyilatkozik, arról szól, hogy a magyar csapatot ellenséges hangulat fogadja majd péntek este, ő azonban már merőben más szempontból tartja létfontosságúnak a győzelmet: azért, mert 1986 után végre ismét elérhető közelségben érezzük a szereplést a világbajnokságon. Szerencsére Egervári Sándor sem szeretné belekeverni a politikát a dologba. „Minket nem érdekelnek az ellentétek. Ez futball, nem háború” – fogalmaz a szövetségi kapitány.
