Sokan olyan túl sokféleképpen nem értékelhetik a férfikézilabda-Európa-bajnokság hétfő esti középdöntős dán–magyar mérkőzését, a fősodor szerint papírforma eredmény született a 28-24-es vereséggel , a mieink tisztességesen helyt álltak, a klasszis rivális pedig annyit adott ki magából, amennyi kellett a sikerhez. A témával eleve kiemelten foglalkozunk, ezért ez az írás csak azért született meg, mert Nagy László, a sportág hazai zászlóshajója Twitter-bejegyzésében a következőket kürtölte világgá: „Nem értem, hogy Ancsin Gábor miért nem volt a pályán 20 percig a második félidőben.”
Természetesen a harminckét éves klasszisnak joga van megfogalmaznia a véleményét, kételyeit, mint ahogyan más portáloknak is ezt a mondatot úgy aposztrofálni: Nagy nekiment Mocsai Lajosnak! Mi pedig most ahhoz vindikáljuk a jogot, hogy elmondjuk: úgy véljük, Nagy Lászlónak nincs igaza, de nem történt semmiféle szenzáció sem. Persze a kattintások sokat számítanak...
Nagy László felnőtt ember, aki tudja, mit csinál. Bizonyára tudta akkor is, amikor 2009 és 2012 között „jegelte” a magyar válogatottságát, majd miután Barcelonából végül mégis Veszprémbe szerződött, a londoni olimpiára reaktiválta magát. Szó se róla, az ötkarikás negyedik helyből alaposan kivette a részét. A mostani Eb-meccsekből már kevésbé, hiszen lábsérülése miatt (amivel klubszinten decemberben még játszott, s január végén újra fog) lemondta a szereplést. Ezek után minimum nem elegáns kritizálni, ráadásul hitünk szerint Mocsai jól döntött, amikor nem kockáztatott, s a térdsérülést szenvedett Ancsint pihentette. A dánok a Szeged átlövőjének további játékával is megvertek volna minket, akkor lépnek a „pedálra”, amikor akarnak, viszont Ancsin így nagyobb eséllyel játszhat jól szerdán az osztrákok ellen, ahol az első nyolcba (hatba) kerülés a tét.
Hogy Ancsin helyett a szakvezető fia, Mocsai Tamás volt pályán, akivel Nagy László a nyártól klub-, ráadásul vetélytárs lesz Veszprémben, hiszen egy poszton szerepelnek? Odáig nem mennénk, hogy arra gondolnánk, Nagy ezért írt a Twitterre. Arra viszont igen, mindenkinek az lett volna a jobb, ha bármilyen szándékú kritikája helyett inkább az átlövéseivel öntötte volna formába a véleményét.
