Nem virtuális

A hétfő esti FIFA-gála arról győzött meg bennünket, hogy a modern kori gladiátorok is érző, hús-vér emberek.

2014. 01. 15. 5:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Euromilliókat kereső (és eldorbézoló), megközelíthetetlen, beképzelt, nőfaló, érzelemmentes, üres fejű zsoldosok. Sztereotip látásmódunk szerint gyakran így jelennek meg lelki szemeink előtt a sztárfutballisták. Nem is alaptalanul. A hétfő esti FIFA-gála azonban arról győzött meg bennünket, hogy a modern kori gladiátorok is érző, hús-vér emberek.

Cristiano Ronaldo kivételes képességű játékos, immár kétszeres aranylabdásként a valaha élt legnagyobbak közé emelkedett, de kizárhatjuk, hogy valaha is számításba jöhetne az Oscar-díj jelölésnél. Hétfői esti könnyei igaz érzelemből fakadtak, meghatottsága nem talmi, hanem valós volt. Valószínűleg éppen ez a belső lelki erő emelte számos, egyébként szintén kiváló képességekkel megáldott társa fölé. Párás tekinteténél, tördelt beszédénél is meghatóbb volt, hogy a fiával együtt lépett az emelvényre. Amit persze tekinthetünk ugyancsak színpadias gesztusnak – mégis több volt annál.

Cristiano Ronaldo Juniorról eddig csupán azt tudtuk, hogy a 2010-es világbajnokság idején született egy futó kaland gyümölcseként. Cristiano Ronaldo „Senior” akkor annyit osztott meg a nyilvánossággal, gondoskodni fog a fia felneveléséről. Rosszmájúan azt gondolhattuk, nem okoz majd gondot neki a tartásdíj; de nem, Ronaldo nem csak a nevére, magához is vette elsőszülöttjét, s nem pusztán „gyámként”. A hétfő esti képsorok egyértelműen megmutatták, harmonikus a kapcsolat apa és fia között, különben a kis Cristiano aligha lépett volna bátran a színpadra sok idegen ember előtt.

A sokszor önzőnek beállított Lionel Messi is képes volt őszintén gratulálni vetélytársának, akivel pedig rendre ádáz ellenfélként találkozik a pályán. Számunkra Franck Ribéry is emberibben viselkedett azzal, hogy a protokoll végeztével sértetten odahagyott csapot, papot, és senkinek sem nyilatkozott. Álságosabb lett volna, ha az arcára erőltetett üres mosollyal beszélt volna kimérten a kamerába, diplomatikusan mérlegelve a szavazás végeredményét.

A vastag máz dacára is szerencsére tisztán látszik, hogy a labdarúgás nem virtuális, hanem nagyon is valódi játék. Amit elsősorban továbbra is gólra, s nem (csak) pénzért játszanak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.