Szolnoki bánat: amerikai csak amerikainak passzol

Báder Márton és Keller Ákos, a szolnoki kosarasok két centere boncolgatja a idény tapasztalatait.

Két center – talán a két legjobb magyar center –, kétféle mentalitás. Báder Márton a hűvös profizmus, az abszolút korrektség, a rutinos világjáró, Keller Ákos a fiatalos lendület, a szókimondás, olykor szabadszájúság. Kedden mindketten remekeltek a Krka ellen, s négy vereséget követően először győzött, sőt meggyőzött a Szolnok.

– Miért ment gyengébben a csapatnak az elmúlt időszakban? – kérdeztük a 33 éves Bádertől.
– Konkrét oka nincs, legalábbis én nem találom. Becsúszott néhány vereség, s ezekből nehéz erőt meríteni, a győzelmekből sokkal könnyebb.

– Most győztek, jöhet az erőmerítés.
– Jól ismertük a Krkát, konkrétan Beciroviccsal együtt is játszottam – egy másik klubnál –, s nagyon készültünk a rossz sorozatunk megszakítására. Tíz éve egy évig a Krka légiósa voltam, a vezetőség és a masszőr most is ugyanaz.

– Érzelmileg mennyire viseli meg a csapatot egy ilyen négyes vesztes széria?
– Nem tudom, ami engem illet, én mindig a maximumot próbálom kihozni magamból. Hol sikerül, hol kevésbé. Profi vagyok.

– A profi gép, vagy vannak érzelmei is?
– Persze, hogy vannak, hiszen a kosárlabda nem gépies játék, a pszichikumnak, az észnek is óriási a szerepe. Kreatív sportág a miénk.

– Most magabiztosan győztek, ezek szerint elindultak felfelé?
– Ez mindig csak a következő meccsen derül ki. Szombaton következik az Adria-liga, annak is a legerősebb csapata, a Crvena Zvezda. Majd meglátjuk.

– Elég sokat változik a keretük, így nehéz összeszokni. Itt van például az egyik újoncuk, Milosevic. Ő hogyan illeszkedett be?
– Remekül, kedden ő volt a legjobbunk. Ellene már sokszor kosaraztam, amikor a Buducnost, a Partizan, a Crvena Zvezda és a Vojvodina játékosa volt.

– Ezek szerint ő is egy utazó profi.
– Az. Vagyunk így néhányan.

Keller Ákos első idényét tölti Szolnokon, tavaly még az Alba Fehérvárral duplázott, éppen a Szolnok elleni kupa- és bajnoki döntőben.

– Könnyű volt feldolgozni az átköltözést Fehérvárról Szolnokra?
– Erről akkor sem beszéltem, most sem szeretnék.

– És a sorozatos vereségeket?
– Hát, nem könnyű. Sokunk önbizalmát megtépázta a kudarcsorozat, akadt olyan is, aki elkedvetlenedett, amikor látta, hogy nem megy neki a játék.

– Tényleg? Profi létére? Kik voltak ezek?
– Hagyjuk

– Mi a helyzet az amerikai légiósokkal? Kezdjük Holidayjel.
– Neki ment el az önbizalma. De azért még bátran rádobálta a labdákat, csak nem mentek be. Tegnap bementek.

– És Warren?
– Ő az irányító, de jobbára csak Holidaynek ad labdát. Tegnap szerencsére Simon Balázzsal beosztották felesben a negyven percet, Balázstól kaptuk a labdákat, azért is ment jól a játék.

– Ön mást játszik Szolnokon, mint Fehérváron?
– Kevesebbet. Az Albánál 28-30 percem volt egy meccsen, itt 15, maximum 20, és három-négy rádobásom. Nem könnyű megszokni, hogy vezérből közkatona lettem, de itt nagyon erős a keret.

– Mi a terve az idény hátra lévő részére?
– Megnyerni a magyar kupát és a magyar bajnokságot.

– EuroChallenge, Adria-liga?
– A EuroChallenge második körében már minden ellenfél erős. Előfordulhat, hogy teljes holtverseny lesz a csoportban, mindenki nyeri a hazai mérkőzéseit. Az Adria-liga kicsit húzós nekünk, ott nem realitás a felsőházban végezni, viszont remek ráhangolódás a bajnoki rájátszásra.