Épphogy megkezdődött a megnyitóünnepség, az olimpiára vonatkozó első jóslat máris beigazolódott. Az előrejelzésnek megfelelően tavaszias időben, tízfokos – fogalmazhatunk így – meleg volt a ceremónia alatt Szocsiban. Mielőtt a Fist Olimpiai Stadionban megkezdődött volna a műsor, a Ljubov nevű kislány segítségével virtuálisan ismerkedhettünk Oroszországgal, az orosz kultúrával. Ljubov először az orosz ábécét mutatta be a tévénézőknek, egy-egy betűt egy-egy nevezetességhez, hírességhez kötve. Utána sétára indultunk a földrésznyi Oroszországban, visszaérkezve Szocsiba – immár a valóságban – hópelyhekből kirajzolódott az olimpiai öt karika; pontosabban csak négy, mert az ötödik nem gyulladt ki teljesen.
Bejelentették a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német elnökét, az első olimpiájára készülő Thomas Bachot, valamint Oroszország elnökét, Vlagyimir Putyint, felcsendült a jól ismert orosz himnusz. Szakítva a hagyományokkal, ezután egyből a sportolók bevonulásával folytatódott a műsor. A sportolók érdekében, akik korábban a megnyitóünnepségeken – természetesen nem láthatóan – órákat várakoztak, mire végre bevonultak.
Az orosz ábécé felfrissítése nem volt haszontalan, e szerint a magyar küldöttség az első között vonult be a stadionba Heidum Bernadett rövidpályás gyorskorcsolyázó vezetésével – miközben a kamera egy pillanatra a helyszínen tartózkodó Áder János köztársasági elnökre és feleségére, Herczegh Anitára fókuszált.
Amikor az összes sportoló elfoglalta a helyét, megkezdődött a kulturális betétműsor, amely a hagyományoknak megfelelően a rendező ország történelméből táplálkozott. Megelevenedett a múlt, ahogy Oroszország világhatalommá emelkedett.
Ezután Dmitrij Csernyisenko, a szervezőbizottság elnöke mondta el beszédét, akit Thomas Bach követett az emelvényen. A NOB elnöke oroszul köszöntötte a megjelenteket, s arra kérte – sőt már-már felszólította – a politikusokat, hogy céljaikhoz ne használják fel a sportolókat. Azon állami vezetők, akik tüntetőleg távol maradtak, találva érezhették magukat.
