Hat órakor kígyózó sor a bejárat előtt – az Erdei Zsolt búcsúmérkőzésével fémjelzett gála valóban tömegeket vonzott a kecskeméti Messzi István Sportcsarnokba. A telt ház már a felhozó mérkőzésekre is biztosítva volt, s ezek után a hangulat sem hagyott kívánnivalót maga után. Mondjuk úgy, hogy elmaradtak a meglepetések, ezúttal a profi boksz a papírformának megfelelő arcát mutatta. Érződött, hogy a katarzis a végén következik, de azért az addig valamilyen címet szerzett bunyósokról se feledkezzünk el.
Nagy Lajos Márk (mérlege 17-0) a lengyel Patryk Litkiewicz (11-4) tízmenetes kipontozásával megszerezte WBO világszervezet ifjúsági bajnoki címét, az egykori cirkálósúlyú világbajnok, Juan Carlos Gómez (54-3) megosztott pontozással szintén felülmúlta a horvát Ivica Bacurint (17-5-1) a WBO nemzetközi bajnokságáért. Bedák Zsolt (20-1) a grúz Giorgi Gacsecsiladzével (13-9) „őszintébb” derbit produkált, amelynek tizedik menetében kiütötte riválisát, megszerezve a WBO nagypehelysúlyú Eb-övét. Ezt a meccset már egy világklasszis bíró, Genaro Rodriguez vezette, mintegy az esemény csúcsának előhangjaként.
Hiszen jött, aminek jönnie kellett: közel harmincéves pályafutás, ebből tizennégy esztendő profi karrier után Erdei Zsolt búcsúmérkőzése. Az amatőrként háromszoros olimpiai és kétszeres Európa-bajnok, profiként Eb-címig jutott, a vb-ről a kommunista rezsim tiltása miatt lemaradt Papp László, illetve az ötkarikás-, valamint kétszeres vb- és Eb-győztes, a hivatásosok között Eb- és vb-övet szerzett Kovács István után ő a harmadik magyar bokszlegenda. Az elsőnek a rendszer miatt maradt el a méltó búcsúja, a második váratlan veresége után két tét nélküli meccsel vezetett le, Madárnak viszont megadatott, hogy hazai közönség előtt, tétért – a WBO félnehézsúlyú Európa-bajnoki címéért – küzdve akaszthassa szögre a kesztyűit.
Az ellenfél a 36-6-2-es mérlegű Salva Dzsomardasvili volt, s a kiváló mérkőzésvezető, Genaro Rodriguez Bedákék után a ringben „ragadt”. Sok dolga nem akadt, sportszerűen küzdöttek a felek a folyamatos Erdei-fölény jegyében, „félidőben” legfeljebb egy menetet nyerhetett a grúz. A folytatás hasonló hangnemben zajlott, Madár szemernyit sem kockáztatva gyűjtögette a meneteket, aztán jött a tizedik, az utolsó, nem csak ennek a meccsnek. Folyamatos vastaps három percen át, Zsolt keze pergett, a grúz orra vérzett, a végeredmény nem lehetett más: egyhangú pontozással győzött Erdei.
Meg mindenki, aki végig követhette a pályafutását.
Emberi nagyságát pedig mi sem mutatta jobban: búcsúképpen a rákkal küzdő Balzsay Károlynak üzent: „Mi, bunyósok, veled vagyunk!”
