– Európa-bajnoki címet már kétszer is szerzett, 2006-ban és 2013-ban. Hogyan emlékszik vissza ezekre a diadalokra?
– Az elsőre már szinte alig, olyan régen volt Óriási a különbség a kettő között, nyolc éve ki tudtam használni egy nekem kedvező szabályváltozást, ráadásul az volt az első felnőtt világversenyem, nem nagyon ismertek, s talán kicsit le is becsültek az ellenfelek. Minden szerencsésen alakult a számomra, de messze nem mutattam olyan formát, mint mondjuk tavaly, már kiforrott, befutott versenyzőként. Összességében természetesen mind a kettő igen kellemes emlék.
– Két arany már van a tarsolyában, ezek után mi motiválja erre a kontinensviadalra?
– Új verseny, új kihívás, ráadásul új súlycsoport, hiszen behozták a 71 kilót, ami ugyan nem olimpiai kategória, viszont így nem kell fogyasztanom, ez nagy segítség a számomra.
– Mennyit számít ez testileg, lelkileg?
– Rengeteget, sokkal jobban érzem magamat, ami igen szokatlan így közvetlenül a verseny előtt. Meglátjuk, hogy mennyire lesz más az eredmény, mint mondjuk majd ősszel a vb-n, egyelőre úgy néz ki, akkor újra fogyasztok.
– Kik lesznek most az ellenfelei? Önhöz hasonlóan azok, akik 66-ról „híznak fel”?
– Szerintem többségében igen, akik most már nem tudnak vagy nem akarnak lefogyni. Aztán lesznek kisebb 75 kilósok, akik itt látnak kitörési lehetőséget, s sok újoncra számítok, akik eddig nem fértek oda a tűz közelébe.
– Grúz „barátja”, a vb-ezüstérmes Manuhar Chadaja is ott lesz, akit a 2012-es londoni olimpián s legutóbb a szombathelyi Golden Grand Prix-n is felülmúlt?
– Persze, nem hiányozhat, s biztos, hogy ő is a 71 kilót célozza be.
– Ha már cél, milyen eredménnyel lenne elégedett a finnországi kontinensviadalon?
– Ez most amolyan zsákbamacska lesz, hiszen nem sokat versenyeztem még ebben a kategóriában. Máshogy kell majd birkóznom, 66 kilóban jóval nagyobb volt az erőfölényem. Ám nagyon bízom magamban, nincs rajtam nyomás a fogyasztás miatt, végigdolgozhattam a felkészülést, nem kellett pihennem, regenerálódnom, jó formában vagyok.
