Sorstársa szerint Szivós felépülhet infarktusából

Az exválogatott Bárány Attila is 32 évesen kapott infarktust, de Szivósnak hozzá képest szerencséje volt.

2010 szeptemberében megdöbbentette a hazai pólóstársadalmat, hogy az Eger kiváló válogatott centere, Bárány Attila – aki gyakorlatilag az utolsó pillanatban maradt ki a zágrábi Európa-bajnokságra utazó keretből – 32 évesen szívinfarktust kapott, így be kellett fejeznie vízilabdás pályafutását. A sportágtól azonban nem szakadt el, jelenleg is az egri klub ügyvezető elnöke, szerencsére – a versenyszerű sportolást kivéve – teljes életet élhet. Szivós Márton infarktusa, amelyet a péntek esti, Vasas–Szeged mérkőzésen szenvedett el, azonban természetesen különlegesen hatott rá, mi is erről kérdeztük:

– Amikor másnap reggel hallottam a hírt, borzasztóan megijedtem, de valamennyire rögtön meg is nyugodtam, mert sajnos járatos vagyok a témában, és azt olvastam, hogy Marci gyorsan kórházba került, és ugyanolyan gyorsan megnyitották az elzáródást is. Kísérteties hasonlóság, hogy amikor én szívinfarktust kaptam, szintén 32 éves voltam, mint Marci most, de nagyon nagy különbség, hogy nálam az elzáródás megnyitásáig eltelt hat és fél óra, és ezalatt elhalt a szívizmom egy része. Nekem emiatt kellett befejeznem a pályafutásomat, nem az infarktus miatt.

Szivós Márton ezzel szemben már a kórházi ágyon bejelentette, hogy folytatni szeretné, sőt akarja pályafutását, és szándékai szerint már a júliusi, budapesti Európa-bajnokságon visszatérne. Bárány Attilát arról kérdeztük, ennek hallatán mire gondolt: arra, hogy micsoda remek, kemény fickó ez a Marci, vagy inkább arra, hogy ez istenkísértés. A válasz pedig így szólt:

– Egyikre sem. Marci szerintem olyan típus, mint én, értelmetlenül ő sem kockáztatna. De nagyon jó kezekbe került, és ha egy kiváló kardiológus teljes felelőssége tudatában azt mondja, minden esélye megvan arra, hogy játszhasson, joggal tervezheti a visszatérését. Előbb persze meg kell várni a vizsgálatok végeredményét, de ha valóban nem mutatható ki semmiféle maradandó elváltozás, akkor Marcinál ugyanakkora valószínűséggel történne ismét baj, mint bármely más embernél, akinek még soha semmi gondja nem volt a szívével. Tehát nyilvánvaló, hogy az első és a legfontosabb az egészség, de ha emellett megmaradhat a póló is, az nagyon jó hír.