– Na, helló! Mit szólsz a Veszprém és a Szeged kupasorsolásához? Előre megmondtam, Ha Szeged–Constanta meccs lesz az elődöntőben, mindenkinek fizetem, amit eszik, iszik. Jó, a Böfögőbe’ (Agyas törzskocsmája) még mindig csak zsíros kenyeret hagymával és töpörtyűs pogácsát adnak kajának, de piával két közepesen veterán alkoholista is simán le tudna fosztani. De biztosra mentem, tudtam, hogy nem fogják a két nagycsapatot, a németet meg a franciát egymásnak engedni, csak azért, hogy a Szegednek puszira meghagyják a románokat, és az is tuti volt, hogy a BL-ben készítik a Barcelona–Kiel döntőt. A Veszprém megkapta a Kielt, a Flensburg a Barcát, aztán viszon’ hallás. Gondolom, szerinted tiszta volt minden, vagy legalábbis ezt kell írnod, de pontosan tudod, hogy minél kisebb egy sportág, annál nagyobb lehet a malmozás. Nézd meg a futballt! Ott hiába rendezik a brazilok a vb-t, már a nyolcaddöntőre nekik lökik a hollandokat vagy a spanyolokat. Pedig ha otthon kiesnek, a szurkolók két hétig csak sült vagy főtt focistát fognak zabálni. Kézilabdába’ meg hányszor röhögtünk együtt is azon, hogy amikor a Hypónak otthon kellett játszani a visszavágót, otthon játszotta, amikor meg a lakatlan szigetekről kellett ellenfelet kapnia, onnan kapott. Pedig ott sorsoltak mindenki szeme láttára, üvegfalú bödönökből vagy mikből. Erre mondták, hogy az egyik golyót a mélyhűtőből vették elő, a másikat a sütőből, tapintásra lehetett húzni, egyszer állítólag valaki be is kiabálta, hogy vigyázzatok, túl meleg lett az egyik golyó. A vízilabda még a kézilabdánál is kisebb sportág, ott meg, ahogy épp te mesélted, a Lonzi bácsi, az az öreg firenzei csibész úgy sorsolta a KEK-elődöntőt, hogy a négy papírt bedobta a saját kalapjába, aztán kettőt egyből ki is vett onnan. Hát nem a Fiorentinát (amúgy pólóban Florentia, de ennyi botlás belefér – a szerk.) húzta össze a kelet-máltai ürgeöntőkkel? Ilyen a véletlen szerencse.
Agyast ekkor megpróbáltam arra inteni, hogy egzakt bizonyítékok híján igen meredek vállalkozás a sportdiplomácia e szintjén bárkit is bármivel megvádolni, de bár ne mondtam volna semmit. Ő ugyanis témát váltott és visszasüppedt a magyar futballba.
– Jó, akkor beszéljünk megint egy kicsit a magyar fociról. Láttad szombaton a Diósgyőr–Paks meccset? Hallottam, újabban leírod, amit mondok, ezt ráadásul nem is én mondtam, hanem az Egér. Tudod, aki szigorúan sört iszik barackkal, és ezt hívja tandemnek. Egy tandem után kekec, kettő után vicces, három után gyöktörzs, négy után mély gyökér. Most kettő után kezdte osztani az észt, nála az a legjobb állapot. Mondta, mennyire becsüli a Paksot, hogy tizennyolc nyeretlen meccs után, amikor végre 1-0-ra tud vezetni, pláne idegenbe’, Diósgyőrbe’, a sok üvöltő dervis előtt nem áll be védekezni, mint ahogy minden normális, beszari csapat tenné, hanem fut tovább, még egy gólt rúg, aztán tovább támad, mint a vodkától félhülye partizánok, 2-0-nál bever még egyet, nyolc percen belül hármat. Ez a Paks, ennek a Diósgyőrnek, érted? Érted hát. 4-0 lett a vége, erre a Szivics (a Diósgyőr edzője), aki máskor attól is infarktust kap, ha fordítva ítélnek meg egy taccsot, szép nyugodtan elpoénkodik rajta, hogy jobb egyszer kikapni 4-0-ra, mint négyszer 1-0-ra. Én is azt mondom, nincs annál f*szább, mintha otthon 4-0-ra agyonver a fogalmatlan Paks. Csak azt csodálom, hogy a Bajnai meg azok a hülye gyerekek, akiket madzagon rángatnak, mint a kerekeken guruló játék pónilovat, még nem kérték a gólok újraszámlálását. Na, helló.
origo.hu
Botrányok és tiltakozások a Fővárosi Közgyűlésben, Kollár Kinga bujkál
