A hazai kézilabdahívek közül többen is azt találgatják, vajon ki lesz a Győr ellenfele a BL vasárnapi nagydöntőjében, azaz melyik fél éli túl szombaton a Buducsnoszt Podgorica – Vardar Szkopje délszláv belháborút. Nem árt azonban rögzíteni, hogy a fináléig az ETO-nak sincs szabad jegye, be kell oda jutnia, méghozzá a Midtjylland „testén” keresztül. Ezért itt az ideje, hogy akár az ETO szurkolóinak is bemutassuk a dán alakulatot, amely a Ferencvárosnak sajnos már bemutatkozott.
Méghozzá rögtön az első BL-csoportkörben, tavaly október 6-án, amikor az északiak Ikastban (korábban a város nevét viselte a csapat, ez talán még ma is ismerősebben cseng) 32-23-mal átrohantak az FTC-n. Aztán öt hétre rá Dabason is kicsikarták 26-25-ös sikerüket, így a B jelű kvartettből elsőként – figyelem, a Buducsnoszt előtt is! – jutottak be a legjobb nyolcba, ahonnan a Vardar mögött, de a német Thüringer és a svéd Sävehof előtt haladtak tovább a legjobb négybe. Erős túlzással sem állíthatjuk, hogy világsztároktól hemzseg a keretük – két légiósuk a német kapus Englert és a holland irányító, lövő Groot (nyitó képünkön válogatott mezben), dán játékosaik neve sem tölti el rettegéssel a kívülállót –, de csapategységük, stílusuk és főleg tempójuk mindenki számára veszélyes lehet. Hát még az, hogy már négybe kerülésük bravúr, így ők aztán tényleg mindenféle teher nélkül kézilabdázhatnak, és vannak sajnos keserves élményeink azt illetően, ez mit válthat ki skandináv sportolókból.
Trénerük, Helle Thomsen is ebben a szellemben nyilatkozott a kontinentális szövetség, az EHF honlapjának:
„Már alig bírunk magunkkal, a Final Four mindannyiunk számára örökre a legnagyobb élmény lesz. Ha csak bármilyen dokumentumot kapunk az eseménnyel kapcsolatban, már az is arra emlékeztet bennünket, minek lehetünk részesei. A négybe jutásunk a bizonyíték rá, hogy kis költségvetésű klubok is bármire képesek, ha keményen dolgoznak és hisznek magukban. Ezeknek az erényeknek köszönhetően vagyunk itt.”
Helle Thomsen, aki álláshalmozóként éli a közeljövőt, mert svéd szövetségi kapitányként is tevékenykedik, természetesen nem tagadja, hogy a Győrt tekinti az első szombati elődöntő esélyesének, de ettől még saját együttesét sem tartja esélytelennek, sőt azt vallja: „Mindenki tudja, hogy a Győr a favorit, nemcsak ellenünk, bárki ellen az lenne, elképesztően erős a csapata, és tízezer szurkolója előtt játszhat. De nemcsak azért jövünk Budapestre, hogy tapasztalatot szerezzünk. Minden esélyünket megragadjuk, és ha a tökéletesnél is jobb teljesítményt nyújtunk, a Győr pedig magához képest gyengébb napot fog ki, állunk a kihívás elé, készek leszünk a meglepetésre.”
Derék dolog. Más kérdés, hogy mi nem igazán vagyunk készek rá. Beérnénk az ingerszegény papírformával.
