Tökéletes magyar sikerrel zárult a női kézilabda Bajnokok Ligájában első alkalommal megrendezett Final Four. A négyes döntőt a címvédő Győri Audi ETO KC nyerte, méghozzá mindenkit meggyőző fölénnyel verve. A szombati elődöntőben a dán Midtjylland 29-26-ra, a vasárnapi fináléban a montenegrói Buducsnoszt Podgorica 27-21-re adta meg magát. Az EHF gólkirálynője 87 találattal Görbicz Anita, két „udvarhölgye” az egykori győri Andrea Lekics (79) és az ETO jobbátlövője, Katarina Bulatovics (72) lett. (Tavaly Tomori Zsuzsannáé, két éve ugyancsak Görbiczé lett a korona, de a közelmúlt győztesei között ott találjuk Tóth Tímeát és Farkas Ágnest is.) A Final Four legértékesebb játékosává, az MVP-jévé Katrine Lunde kapust választották, minden túlzás nélkül kijelenthetjük: posztján jelenleg ő a világ legjobbja, és nem is csak bravúrjai miatt, hanem inkább azért, mert egy bizonyos szint alatt soha nem véd. Így pedig, hogy elöl és hátul is győri klasszis vitte el a pálmát, szinte logikus következmény a csapat diadala is.
Amikor az első örömhullám csitultával felvetettem Görbicz Anitának, hogy két komoly női csapat mérkőzésén szinte kivétel nélkül előfordul egy-egy hullámvölgy, csavar, a Buducsnoszt elleni döntőben viszont egyenes, folyamatosan emelkedő vonal vezetett a győzelemhez és a címvédéshez, egyetértően bólogatott, és azt mondta: „Így van, én sem emlékszem rá, hogy akár a klubomban, akár a válogatottban játszottam volna ilyen mérkőzést. Amikor elöl és hátul minden tökéletesen működik, amikor nemcsak felkészülünk az ellenfélből, de minden tervünket száz százalékig meg is valósítjuk, amikor az első perctől az utolsóig mi is érezzük, ők is érzik, hogy mi nyerünk.” Hozzátettem, a podgoricaiak nyilatkozataiból egyértelműen kitűnik, abban bíznak, övék a jövő, ám ennek hallatán „Görbe” széles mosollyal felelte: „Gondolják csak. Mi most a jelennel foglalkozunk. Ünnepelünk egy nagyot, két-három nap alatt kifújjuk magunkat, aztán felkészülünk a Ferencváros elleni bajnoki döntőre. Jövőre pedig jöhet újra a BL.”
Sőt, a Final Fourban remélhetőleg házigazdaként ismét Budapest. Az első rendezés ugyanis az európai szövetség, az EHF körében általános tetszést aratott. Mint ismeretes, a férfiaknál 2010-ben, Kölnben debütált ez a szisztéma, és a német város azóta is állandó házigazdának tekinthető. Oda utazik május végén négyes döntőt vívni a Veszprém is, amelynek csapatkapitánya, Nagy László vasárnap a helyszínen szurkolt a Győrnek, majd a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva így méltatta Görbiczéket: „Kalapot emelek előttük, nagy, igen kemény és küzdelmes meccset játszottak, helyén volt a szívük és valójában a kezdéstől a lefújásig kezükben tartották a játék irányítását. A BL-győzelemhez először is kellett egy végig masszív és kellőképpen agresszív védekezés, a védelem mögött egy kiemelkedően jó kapusteljesítmény, végül, de nem utolsó sorban pedig a jó százalékkal befejezett támadások, amelyek többször is sakk-matt helyzetet alakítottak ki a montenegróiak kapuja előtt.”
Adódik persze a kérdés, mire mehetnek férfi együtteseink a maguk éremcsatáiban, hiszen május 17-18-án a Szeged Berlinben az EHF-kupában, két hétre rá pedig a Veszprém Kölnben a BL-ben szerepel a Final Fourban. Nagy László azért óvakodott attól, hogy máris kijelentse, Görbiczék nyomdokaiba lépnek: „Nem hiszem, hogy találhatnék hasonlóságot azon kívül, hogy ők és mi is a magyar színeket képviseltük, illetve képviseljük a legrangosabb európai klubtornán. A Győr magyar közönség előtt játszhatott, és címvédőként indult csatába, mi a Final Four újoncaként Németországba készülünk, ahol egy német csapat ellen kell megvívnunk az elődöntős csatánkat. Ráadásul egy olyan meccsen, ahol a hazai közönség aránya a külföldi szurkolókhoz képest elsöprő többséget mutat majd. Erős bennünk a motiváció, és még erősebb lesz május 31-én, amikor Kölnben megmérkőzünk a THW Kiel csapatával.”
origo.hu
Milyen Nizzánál a tenger?
