Már nem is tudom, melyik Eb-n kérdezte az egyik kolléga a hivatalban lévő szövetségi kapitánytól, Kemény Dénestől, hogy kit szeretne ellenfélnek az elődöntőben. A frappáns válaszairól is elhíresült tréner pillanatnyi tűnődés után így felelt: Kenyát, de ha van is csapata, sajnos nem indulhat az Európa-bajnokságon, így viszont csak nagyon kemény ellenfél jöhet. Nagyjából ebből az alapállásból közelítettünk a szerda esti horvát–olasz parti felé is, amely kijelölte, kivel kell megütköznie csapatunknak pénteken a fináléba kerülésért.
Eredmény, az elődöntőbe jutásért:
Szerbia-Görögország 13-9 (3-2, 4-3, 4-2, 2-2)
Olaszország-Horvátország 8-7 (1-1, 3-2, 2-2, 2-2)
7-12. helyért:
Franciaország-Grúzia 10-6 (2-2, 3-1, 3-2, 2-1)
Németország-Oroszország 9-8 (1-1, 2-4, 3-1, 3-2)
Azt mindenesetre nem bántuk, hogy nem a szerbekkel, szándékainknak kifejezetten megfelel, ha pénteken Szerbia–Montenegró kézitusa zajlik majd a másik ágon, amelyben a győztes is kellő mennyiségű sebet szerez. De a magyar csapatnak sem lesz könnyű dolga, és akkor még visszafogottan fogalmaztunk. Az olaszok ugyanis sikeres nemzedékváltáson túljutva, teljes vértezetben jelentek meg a Margitszigeten. Eddig még mérkőzést sem veszítettek: három sima győzelem – a románok, az oroszok és a grúzok voltak az áldozatok – után döntetlenre mentek Montenegróval és Görögországgal, majd szerdán eltüntették a horvátokat.
A kissé távolabbi múltat idézve, nekünk is lenne miért visszavágnunk, mert a londoni olimpia negyeddöntőjében elszenvedett 11-9-es vereséggel a magyar póló harmadik évezredbeli aranykora szakadt meg; igaz az olaszok pedig a 2012-es ötkarikás-fináléért forralhattak bosszút a horvátok ellen, hiszen két éve 8-6-ra kikaptak, szerdán pedig 8-7-re győztek. Méghozzá végig vezetve és uralva a meccset, pedig a horvátok a hajrában igen szemérmetlen játékvezetői támogatást kaptak. Végül a félig magyar Alex Giorgetti lett a nap hőse, pedig borzalmasan indított, első hat kísérletét elrontotta, a két utolsót ellenben bevágta, ezzel lépett meg 8-6-ra a csapata. A délszlávok még szépítettek, de a sors igazságot szolgáltatott, amikor utolsó előnyüket elpuskázták.
Nekünk viszont egyelőre sem a megkönnyebbülésre, sem az örömre nincs különösebb okunk. Az egykori rettegett játékos, a hajdan semmiféle nemtelen eszköztől vissza nem riadó Alessandro Campagna, a nápolyi származású „verő ember” ugyanis sokadszor bizonyítja, hogy klasszis edzővé nőtte ki magát, és ismét remek csapatot rakott össze. Annyira azonban remélhetőleg nem remeket, mint a miénk.
Mert éppen ideje lenne fiainknak újra Eb-t nyerniük. Ez legutóbb még a múlt évezredben sikerült, 1999-ben, történetesen Firenzében. Arról pedig szó se essék, hogy a 2001-es, ugyancsak budapesti Eb-n ki és mikor hiúsította meg az álmainkat.
Mert az olaszok voltak azok, és az elődöntőben.
