A második évezredet magyar Eb-diadalok zárták – 1997-ben Sevillában és 1999-ben Firenzében is Kemény Dénes legénysége győzött –, a harmadikban azonban még csak a délszlávok nyertek kontinenstornát, és hétfőn is e számunkra semmiképpen sem követendő hagyomány jegyében folytatták.
A horvátok 10–5-re elintézték a németeket, a montenegróiak 11–6-ra a görögöket, a szerbek pedig meg sem álltak 16–5-ig a műkedvelő franciákkal szemben. Aztán máris nekünk üzentek, Dusan Mandics például kijelentette, alig várja már a magyarok elleni, telt házas meccset, Nikola Radjen pedig úgy fogalmazott: reméli, tudják ezt a szintet tartani a magyarok ellen is.
Aligha kétséges, hogy válogatottunk a jugoszláv utódállamok ellen vívhatja majd legkeményebb csatáit, illetve ebbe a kasztba sorolhatjuk talán az olaszokat, akik kezdésként 13–6-ra elporolták az oroszokat. Pedig utóbbiak, különösen a szovjet időkben, még sportági nagyhatalomnak számítottak, de egyszer valaki – nyilván egy szárazföldi „patkány” – állítólag Moszkvában úgy döntött, hogy a póló nyári sportág, arrafelé viszont úgyszólván nincs nyár, úgyhogy nagyon nem kell ezt az egészet erőltetni. Ennek hatásai már jó ideje mutatkoznak.
A spanyol nyárban bezzeg semmi hiba, bár nyilván nem ezért indultak be nehezen a mieink. Inkább azért, mert a publikum szinte csurig töltötte a tribünt. Már az ünnepélyes megnyitón alig bírt magával a nép, a spanyolok bemutatásakor üdvrivalgásban volt része honfitársunknak, Szirányi Balázsnak, aztán a szigeti fákról riadtan rebbentek fel a madarak. Majd picit az emberek is aggódhattak, mert együttesünk némi elfogódottság után, hat és fél perc elteltével talált be először. Ekkor Varga Dániel egyenlített, aztán a világversenyes újonc Erdélyi remekül vált le és talált be, ezzel át is szakadt a gát. Igaz, olykor hátul is szivárgott, így alakult ki féltávnál a 6–4, három szakasz múltával a 9–6, végül a 12–9.
A közönség egy nap alatt belakta az uszodát – bizonyára sok a tizenhárom év után visszatérő vendég –, Varga Dániel, Erdélyi és Madaras pazar löketei máris üzemi hőmérsékletre fűtötték a „Hajóst”. Maradjunk annyiban, a hangulat nehezen vethető össze a legutóbbi kontinenstornáéval, amelyet 2012 januárjában egy eindhoveni fedett létesítménybe szuszakoltak be. Ami pedig a lényeget illeti, 12 góllal bárkit le lehet győzni, 9 kapottal már nem feltétlenül. Persze mondanunk sem kell, a póló-Eb első napján még túlzottan korai okosnak lenni. Hisz megesik, hogy az utolsón is nehéz.
Benedek Tibor szövetségi kapitány egy háromszoros olimpiai bajnok játékos rutinjával és bölcs visszafogottságával értékelt:
– Szoknunk kellett a légkört, az első negyedet túl is izgultunk, de szerencsére túllendültünk ezen.
– Részben azért, mert Varga Dániel csapatkapitány góljai túllendítették a csapatot.
– Így van, mindig szükség van valakire, aki messze az átlag felett teljesít, és reméljük, lesz is olyan játékosunk, más és más, aki segít a csapaton, mert mérkőzésről mérkőzésre javulnunk kell.
– Ezt mondta a tavalyi vb-n is, de most magasabbról kezdett a válogatott. Egyetért ezzel?
– Igen, szerintem is magasabbról kezdtünk, de ennyivel erősebb a mezőny is.
