Az egy héttel ezelőtti kilátástalan produkció után egy reménye lehetett a Ferencvárosnak, mégpedig az, hogy a tízévnyi légióskodásból hazatérő Gera Zoltán megvillantja zsenialitását. A mérkőzésen aztán igazolódott is a tétel, hiszen a magyar csapatból egyedül tőle láthattunk váratlan, európai szintű futballra emlékeztető megoldásokat. 20 percig még úgy is érezhettük, egy-egy villanással számunkra kedvezően alakulhat a mérkőzés, ám akkor egy szabályos becsúszás után Mateos támaszkodó keze alá szorult a labda. A látszólag vétlen szituációban a játékvezető tizenegyest ítélt (csakúgy mint az első mérkőzésen), Krstanovic pedig magabiztosan váltotta gólra a semmiből jövő ajándékot.
Érezhető volt, eldőlt a párharc, hisz a továbbjutáshoz már három gól kellett volna attól a Fraditól, amelynek a két meccs tekintetében 132 perc kellett az első kaput eltaláló lövéshez Ráadásképp ekkor összesítésben már 4 gól hibádzott, miután Samardzic bólintott a hálóba egy szögletet követően. Az addig lelkesen, teli torokból szurkoló hazai kemény mag számára ez volt az utolsó korty, a tábor talán még sosem látható módon az első félidő 40. percében egységesen hátraarcot fújt s kivonult a stadionból. Ezzel egyszerre tüntetve a csapat teljesítménye, s talán még inkább Kubatov Gábor intézkedései ellen.
Szomorú képet festett a lelátó a második játékrészben, furcsa volt egyetlen „hajrá, Fradi” nélkül nézni a maradék 45 percet. A jövőre nézve félve kérdezhetjük, a Groupama Arénában vajon melyik félidei hangulat lesz a megszokott? Hogy nem síri csendben folyt a mérkőzés, azt a több száz horvát szurkolónak köszönhettük, akik kedvükre varázsoltak hazai pályát kedvenceiknek.
Reménykedtünk benne, hogy nem így lesz, ám végül az est egyetlen pozitívumának Gera Zoltán pályára lépését említhetjük. A Mágikus Magyar a 61. minutumban hagyta el a játékteret a stadionban maradó nézők vastapsa közepette, helyére Böde Dániel szállt. S ha már így tett, gyönyörű szóló után harcolt ki büntetőt, melyet Ugrai váltott gólra. Szépségtapasznak feljegyezhetjük, ám ennél több jelentősége nincs.
Ugyan az FTC a visszavágón egyenrangú ellenfele volt a Rijekának, a két mérkőzés tükrében sajnos a 3–1-es összesítés rá nézve hízelgő. Így a Fradi ezúttal az Európa-liga második selejtezőkörében búcsúzott a nemzetközi porondtól, valamint az álomtól, miszerint új stadionjában vívhatja majd meg a csoportkör küzdelmeit.
