Férfivízilabda-válogatottunk harmadik mérkőzését döntetlenre adta az Almatiban zajló Világkupán, így csoportelsőként zárt. Mivel minden résztvevő folytathatja a negyeddöntőben, ennek nem is lenne különösebb jelentősége, ám amiatt mégis van, hogy a másik kvartettben a sportágat műkedvelői szinten sem művelő dél-afrikaiak lettek a negyedikek, így együttesünk pénteken tulajdonképpen egy kímélő jellegű kétkapus tréningen játszogathat velük.
Ehhez persze eddig őrizni kellett a veretlenséget. Kedden az olimpiai bajnok – bár ez nem jelen névsorukra, hanem válogatottjuk londoni eredményére érvényes – horvátok feletti 9–5, szerdán a házigazda kazahok elleni 15–9 tulajdonképpen már erősen valószínűsítette az elsőséget, ami az ausztrálok elleni, csütörtöki 8–8-cal vált ténnyé. A gyomorpanaszokkal bajlódó csapatkapitány, Varga Dániel ezúttal sem tudta vállalni a mérkőzést, de a társak nélküle is rögtön elléptek 2–0-ra, majd többször is vezettek két góllal. Az ausztrálok nagyszünet után fordítottak 6–5-re, sőt a harmadik negyedet követően 8–6-os előnybe kerültek. A végére innen sikerült egalizálni, az utolsó gólt a három találatával legeredményesebb magyar, Madaras pattintotta be a rövid alsóba.
A gól igen sokat ért, a döntetlen mellett biztos csoportelsőséget; a pontelőnyt ugyanis nem lehet semmivé tenni, pedig a női Vk-n, egy héttel korábban az illetékesek már „malmoztak” egy nagyot, hogy a spanyol, orosz, kínai körbeverésből a kínaiakat hozzák ki másodiknak.
Benedek Tibor szövetségi kapitány helyi értéken kezelte e 8–8-at, amikor a válogatott honlapján így értékelt: „Nagyon rossz játékkal, de sikerült megszerezni a csoportelsőséget. Azt mondom, hogy egy egyhetes sorozatban ez elfogadható. Ez egy jó csapat, tavaly a vb-n döntetlent játszottunk velük, ugyanakkor ma voltak olyan hibák, amelyeket nem engedhetünk meg magunknak sem csapatszinten, sem egyénileg.”
Már csak azért sem, mert a másik csoportot minden valószínűség szerint a szerbek nyerik, dacára annak, hogy a júliusban, Budapesten Európa-bajnoki címet szerzett keretük nyomait sem lehet felfedezni Almatiban. Ettől azonban még menetelnek, egyáltalán nem tűnik kizártnak, hogy a júniusi Világliga és a júliusi Eb után idén nyáron az augusztusi Világkupán rendezik majd a harmadik magyar–szerb finálét.
A monotóniát azonban e ponton nem ártana megtörni, hiszen a két párharcban eddig két délszláv győzelem született. Előbb azonban természetesen még el kell jutni a döntőig, megnyerni csak azt követően lehet azt.
