Szerdán már olyan csípős hideg fogadta a Brandenburgi kapunál az utcára kilépő tudósítót, hogy bizony felkívánkozott a pulóver, ami augusztus 20-án nem megszokott dolog – legalábbis Pesten nem. De Berlin nem Pest, még akkor sem, ha – s ez bizony meglepő Európa egyik leggazdagabb országának fővárosában – az egy főre eső hajléktalanok száma legalább akkora, mint mifelénk. A minap a Wedding U-Bahn-megálló környékén, az egyik Netto szupermarketnél (ez az üzletlánc nálunk ismeretlen, azért merészelem leírni a nevét) egy kisebb kolóniát alkotnak a vasúti töltés mellett. Székeket, műanyag asztalokat helyeztek el a szélvédett ficakban, az augusztus végi napsütésben ott fogyasztották a kannás bort, az olcsó sört, szívták az összeguberált csikkek dohányából sodort cigit, s közben hangoskodtak, olykor veszekedtek is, de a körülményekhez képest jól érezték magukat.
Amikor vasárnap este megérkeztem a Hauptbahnhofra, az 55-ös U-Bahn megállójánál is egy homeless igazított útba nagyon kedvesen, majd úgy vágott le egy húszcentesre, hogy cseppet sem tűnt tolakodónak. Szóval, hajléktalan és hajléktalan között is van különbség, a berliniek valahogy kedélyesebbnek tűnnek a pestieknél
De nem azért jöttünk Berlinbe, hogy szociográfiát írjunk, a 32. úszó-Európa-bajnokság szolgáltatja az igazi témát. Azon belül is Hosszú Katinka, aki délelőtt sikeresen folytatta a – már elnézést az idétlenkedésért – Hosszú-menetelést. Előbb
Valami azt súgja, hogy sikerülni fog neki.
Verrasztó Evelyn a hatodik legjobb idővel (2:14.03 p) jutott tovább 200 pillangón, s a vegyes zónában még mindig a keddről beszélt. „Nagyon felhúztam magam a bátyám kiesésén