– Na, helló! Te, ha rám azt mondjátok, Agyas vagyok, akkor szerinted a Risztov mi? Mondjuk ha az agresszív kismalacból filmet csinálnának, nem kellene sokat gondolkozni rajta, ki legyen a főszereplő. De ettől még csípem az első pillanattól, hogy megláttam. Mert ott ez a rengeteg tenyésztett úszó, ötvenes lábbal, péklapát tenyérrel, krokodil állcsúccsal, szerintem már farkuszonnyal is, biztos nem a növekedési hormontól, hanem a sok munkától, erre egyszer csak megláttam köztük ezt a serdülő bolgár súlylökő alkatút. Aki ráadásul mindig második lett a sok angolna között, mégis végigbőgte a pályafutását. Komolyan mondom, az egyik legkedvesebb olimpiai bajnoki címem az övé, Londonból. Már eleve azér’, mert tíz kilométer, két óra, azt a nézőnek is jól be lehet osztani. Azalatt annyit lehet nyelni, mint az egész mezőny együttvéve. Betolsz két melegszendvicset, megiszol egy liter bort, gazdagon szódával, kijársz pisilni, oda-vissza kiolvasod a Sportot, és nem tudsz lemaradni semmiről. Risztov az élre áll, Risztov vezet, egy óra múlva még mindig vezet, naná, hogy vezet, két óra múlva Risztov nyer. Nem mint a kaja-kenu vb-n, ahol az Egér mondta, hogy nem mer odamenni a pulthoz kérni egy sört, mer’ egy magyar aranyat tuti elszalaszt. Szóval a Risztov olimpiai bajnok lett, ettől azt hittem, megnyugszik. De nem. Most, Berlinben is második az Eb-n, azt mondja, nagyon örül, de látszik, hogy még a talpa is ökölbe szorult, és már megint kezdi, hogy újra megmutatta azoknak is, akik nem bíztak benne, szerinte a fél ország ellenség, de minimum ellendrukker, de azt nem veszi észre, hogy azt csinál, amit akar. Abbahagyja az úszást, focizik, motorozik, aztán újrakezdi, itt kizárják, ott visszalép, nem bízik az edzőjében, aztán a kabinosban se, inkább Németországban készül, aztán inkább itthon, aztán inkább sehol, és mindenre azt mondják neki: jól van, Évike, csak lazulj már egy picit. De nem tud. Szerintem ha bemegy a spájzba, két befőtt idegességébe’ leesik a polcról. De mondom, én még így is csípem, ha a vízben van, szurkolok neki, ha a parton, jókat röhögök rajta, az a lényeg, hogy mindenhol nagyon jól elszórakoztat. A másik, akiről beszélni akartam, a Polgár Jutka. Az se lehet egyszerű eset. Emlékszel? Egyszer elvittél valami sportbálba Soltvadkertre, én meg este tíz körül mondtam neked, lökd ki a kezemből a poharat, mer’ nagy a baj, úgy látom, a másik asztalnál a Polgár Judit ül. Aztán kiderült, tényleg ő az, hozzáment egy odavalósi állatorvoshoz, normális családi életet élnek, gyerekekkel, bálba járnak. Ahhoz képest, hogy a Polgár papa – aki előtt amúgy le a kalappal, mert csoda, hogy mit nevelt a lányaiból – végigsírta a fél életét, hogy ez micsoda ország, úgy látszott, a Jutka, hál’ Istennek, egész jól elvan benne. Egyébként van az a típus, aki naponta elmondja, hogy most már elmegy, nem bírja tovább, aztán mindig marad. Itt, a Böfögőbe’ [Agyasék törzskocsmája] is meg az országban is. Naponta legalább egy s*gglyuknak kinéző celeb lenyilatkozza, hogy itt már nem lehet megmaradni, ő már össze is csomagolt, aztán szép csendbe’ kicsomagol, és marad, mert a semmiből meg a f*nghámozásból csak nálunk tud ilyen jól megélni, ahol éjjel-nappal üldözik. Mint a kedvencemet, a Szopment. [Még mindig Dopeman a helyes megfejtés.] Ha meg valaki nem cirkuszol, akkor a sajtó megcsinálja helyette. Például a Blikkben címlap volt, hogy Bárdosék titokban elhagyták az országot. Te, neked elárulom, hátha ez is címlap lesz, múlt héten az Egérrel és a Sunyival mi is elhagytuk, és mi is titokban; a Nyugatiban felszálltunk a vonatra, elmentünk Párkányba, megittunk egy hektoliter csapolt sört, aztán titokban visszasétáltunk a hídon Esztergomba.
E pontot közbekérdeztem, hogy Polgár Judit témáját kimerítettük-e, mert a sakkolimpia, amelyen a magyar férficsapat, benne a legfiatalabb Polgár lánnyal, ezüstérmet nyert, éppenséggel adna még muníciót, de Agyas már folytatta is:
– Ja, igen, bocs, ezt akartam mondani. Hogy a Jutka egyszer csak bejelenti, hogy befejezi a pályafutását. Mikor jelenti be? A sakkolimpián, az utolsó forduló előtt, amikor a magyar csapat még aranyérmes is lehetne. És kinek jelenti be? Egy angol újságnak. Az utolsó két fordulóban nem is játszik. Még jó, mert különben lehet, hogy parti közbe’ jelentette volna be, nyert állást feladva. De mindegy, ép ésszel a sakkozókat nem lehet követni, hozzájuk képest az úszók egyszerűek, mint a barlangrajzok. Még a Risztov is. Amúgy meg a sakkról mindent elmond, hogy nő indulhat a férfiak között – tudom, ezért találták ki, hogy nyílt versenynek nevezik, de tök mindegy –, de férfi nem a nők között. Ennél keményebben, pacekba még soha sehol nem vették hülyére a nőket, mégse sikoltozik senki. Csak az Egér, itt, mellettem, hogy mondjam meg, vasárnap rendezik a 25 kilométeres úszást, megpróbáljuk azt is végiginni. Na, helló!
