Iker Casillas – Juanfran, Albiol, Sergio Ramos (Bartra, 68.), Jordi Alba – Koke (Munir, 77.), Fábregas, Busquets, David Silva – Pedro, Paco Alcácer (Isco, 57.)
Iker Casillas – Azpilicueta, Sergio Ramos, Piqué, Jordi Alba - Xabi Alonso (Pedro, 63.), Busquets – David Silva (Fábregas, 78.), Xavi, Iniesta – Diego Costa (Fernando Torres, 62.)
Az első összeállítás a hétfőn Valenciában játszott Spanyolország–Macedónia-Eb-selejtezőn pályára küldött tizenegy, a második a három hónappal korábban, a világbajnokságon a Hollandia ellen (le)szerepelt spanyol válogatott. Öt helyen változott meg a kezdőcsapat, és az eredmény is a feje tetejére állt: 1-5-ből 5-1 lett.
No, nem mintha az új emberek beépítése automatikusan hozná a sikert – ne feledjük: Hollandia a világ egyik legerősebb válogatottja, Macedóniáról ugyanez a legnagyobb jóindulattal sem mondható el... –, de mégis szembetűnő a változás. Nagyon úgy tűnik, a röpke hullámvölgyből kilábalva a spanyol futball ugyanott folytatja, ahol a balsikerű világbajnokság előtt abbahagyta.
A mérkőzésnek a sima győzelmen, s az Eb-selejtezők lehengerlő kezdetén kívül még egy kézzel fogható hozadéka volt: Del Bosque a 77. percben becserélte Munir el-Haddadit, a Barca 19 éves csodagyerekét, aki múlt csütörtökön még a felcsúti Pancho Arénában viselte a spanyol válogatott mezét – igaz, csak az U21-esét. Ezzel eldőlt a kérdés: Munir letette a garast a spanyolok mellett, most már ha akarna sem választhatná szülei hazáját, Marokkót. (Amúgy a pályán töltött negyedóra alatt nem akadt említésre méltó megmozdulása.)
Del Bosque tudatosan játszatta a srácot. „Boldog vagyok, hogy 19 évesen bemutatkozott a La Rojában. Jó érzés tudni, hogy van egy fürge, gólveszélyes fiatal játékosunk, akiben mindig benne van a gól lehetősége” – mondta a mester, majd így folytatta: – Tudjuk, hogy a világbajnokságon megtépázódott a tekintélyünk, hogy veszítettünk a hitelünkből, és ezt szavakkal nem tudjuk visszanyerni, csak jó és eredményes futballal. Nem lesz könnyű és gyors folyamat, de megtettük az első lépést.”
A spanyol sportsajtó egyhangú véleménye: a válogatott megőrizte a tiki-takát, a rövid passzos, villámgyors, kombinatív focit, ugyanakkor több mélységi indítást láthattunk, mint korábban, és a kontrákra is tudatosabban épített a csapat. És még egy tanulság: Cesc Fábregas az Angliában – az Arsenalban és a Chelsea-ben – mutatott játékát hozta, a vezetői erényekkel, nem pedig a Barcelonában látott kiegészítő szerepkörét...
