Pjanic: „I played one of the worst games for Bosnia today. I\'m sorry for the loss and I take full responsibility for it.”
Magyarul: „Életem egyik legpocsékabb meccsét játszottam a bosnyák válogatottban. Bocsánatot kérek a vereségért, és minden felelősséget vállalok.”
Ez a bejegyzés jelent meg kedd éjjel a bosnyák labdarúgó-válogatott, a BHDragons honlapján, a tragikus körülmények között 2–1-re elveszített, Ciprus elleni Európa-bajnoki selejtező után. A 82. percben Muhamed Besic a keresztlécet találta telibe, majd a két perccel a vége előtt az Edin Dzekóval szemben elkövetett szabálytalanság miatt tizenegyest kapott a házigazda, de Miralem Pjanic, a Roma középpályása gyengén gurította a jobb alsó sarokra a labdát, és Antonisz Georgallidesz, a meccs hőse hárított.
Vajon hány hasonló Facebook- vagy Twitter-bejegyzést kellett volna olvasnunk a Magyarország–Észak-Írország-mérkőzés után? Körülbelül annyit, ahányan pályára léptek a magyar válogatott címeres mezében. Rudolf Gergelytől, akinek nem akadt megjegyezhető momentuma. A bajnokságban a gólokat ontó Nikolics Nemanjától, akiről a számítógépes rendszer gyakorlatilag nem jegyzett fel labdaérintést. Lipták Zoltántól, aki nem bírta a meccs „öldöklő” iramát, és tíz perccel a vége előtt görcsöt kapott, feladta a küzdelmet, aki miatt kilenc mezőnyjátékossal küzdöttük végig a hajrát. Balogh Balázstól, aki első válogatottsága alkalmával 90 percen át helyét keresgélve téblábolt a bal oldalon, akiről az volt a benyomásunk, hogy időnként nem tudja, hol van.
Az összes játékost felsorolhatnánk. És Pintér Attila szövetségi kapitányt ugyanúgy, aki olyan felállásban, taktikával küldte pályára „legjobbjainkat”, amilyenben korábban sohasem futballoztak.
Várjuk a jelentkezését annak az olvasónak, aki bármiféle bocsánatkérést olvasott a fent nevezett labdarúgóktól!
