A magyar csapat annak tudatában kezdte el a szerda esti találkozót, hogy mindenképpen győznie kell ahhoz, hogy pénteken az ötödik helyért játszhasson Budapesten.
A csapatkapitány Tomori kisebb betegséggel vállalta a játékot, a 18 éves Tóth volt az irányító, Mayer pedig a beállós. Ilyen összeállításban még nem kezdett a házigazda ezen a tornán.
Szó sem volt arról, hogy a már biztos csoportelső, elődöntős norvégok félvállról vették volna az mérkőzést. A 4. percben – többek között a győri légiós, Löke két góljával – már 4–1-re megléptek, és Németh András kénytelen volt időt kérni. Egycsapásra megváltozott minden: Kiss többször védett, a hazai lövések betaláltak, így a 6. percben már 4–4 volt az állás.
A túl kemény Mészárost kiállították, Triscsuk pedig büntetőt rontott, így ismét lendületbe kerültek a vendégek, sorozatban háromszor találtak be, s Tóth hatperces gólcsendet tört meg. Ezt követően feljavult, agresszívebbé vált a magyarok védekezése, rögtön időt is kértek a norvégok, akik sokáig nem engedték egyenlíteni a magyarokat.
Az utolsó tíz percben óriási változás állt be a pályán: a több poszton kicserélt magyar együttes keményen, szinte áthatolhatatlanul védekezett, elöl pedig szebbnél szebb gólokat szerzett. A hazaiak játékáról mindent elárul, hogy emberhátrány alatt, vészkapussal sikerült egyenlítenie a 25. percben, majd Triscsuk bátor betörése után átvette a vezetést. A norvégok a félidő utolsó harmadában egyszer sem találtak kapuba, míg a magyarok hétszer is, négy gól volt Tomoriék előnye a szünetben.
A második félidő elején felváltva estek a találatok, majd Kiss védéseivel megtámogatva nőtt a különbség (35. perc: 19–13). A két nappal ezelőttihez képest sokkal „harapósabb” volt a magyar válogatott, amelyet űzött-hajtott a debreceni publikum is. Ugyan voltak hibák, pontatlanságok, a norvégok ezt nem tudták kihasználni a jól záró védőfal és Kiss bravúrjai miatt.
Szűk negyedórával a vége előtt 22–18-nál Planétát kiállították, ekkor Tomori vette vállára a csapatot, és két gólt lőtt a jobb felső sarokba. Később Bulath vállalkozott sikerrel, Kiss pedig – miközben ezrek kiáltották a nevét – ismételten szenzációs volt. Senki nem ismert elveszett labdát, nem volt lyukas poszt ezen az estén, és még a szerencsével sem állt hadilábon a csapat.
