Mint hetedjére is, 2010-ben, a lillehammeri csoportmeccsen. Ahol a házigazdák ismét 34 gólt dobtak, mint két esztendővel korábban, a mieink viszont írd és mondd, 13-at! Kézilabdában ez roppant szerencsétlen szám, ha csak nem félidei adat. Pálinger Katalinnak, klasszis kapusunknak nagyjából ott lett elege az egészből.
Nyolcadjára a 2012-es belgrádi elődöntőben kaptunk ki 30-19-re, az a meccs többek között arról nevezetes, hogy előző este szellőztette meg a norvég sajtó Heidi Löke és az azóta elhunyt magyar kapitány, Karl Erik Böhn szakítását.
Nos, így jön ki ez a nyolcból semmi, de tegyük hozzá: az ellenfél számára mindannyiszor volt tétje az összecsapásnak, ám most nincs, mert biztos csoportelső. Emellett azt is felidézhetjük, hogy igazán rangos mérkőzésen legutóbb a 2005-ös szentpétervári világbajnokságon nyertek a mieink – 20-18-ra –, amikor Németh András volt a szövetségi kapitány. Csakúgy, mint 2007. február 28-án, Szombathelyen, ahol barátságos találkozón 32-27-re kerekedtünk felül. Azóta sehol semmi. Úgyhogy kell némi hurráoptimizmus ahhoz, hogy azt mondjuk: majd most!
