Pólóválogatottunk simán verte az olimpiai bajnokot

Férfi pólósaink 9-6-ra verték a nyűgös horvátokat, így megnyerték a Volvo Kupát.

Ch. Gáll András
2015. 02. 14. 19:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy az előző négy olimpia aranyérmese – hiszen 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban a mieink nyertek, 2012-ben a horvátok –, úgy is, hogy az olimpiai és a világbajnok csapott össze a Volvo Kupa férfi vízilabdatorna tulajdonképpeni döntőjében, szombaton este a Szőnyi úti BVSC-uszodában. Azok után ugyanis, hogy a magyar csapat pénteken még a reméltnél is simábban, 21-11-re legyőzte az Egyesült Államok együttesét, aligha volt kérdéses, hogy az első helytől már csak a horvátok foszthatják meg.

Vagy ők sem. A ráúszást mindenesetre a rendezők megoldották egymás között, két főállású úszó, Bernek Péter és Kapás Boglárka tempózott a labdáért; hogy ezek után miért a magyar válogatott vezethette az első támadást, az rejtély, magyarázzuk a hazai pálya előnyével.

A 2-0-s vezetést azonban már egy vérbeli pólós, Salamon két gólja hozta meg, miközben mindkét oldalon olyan érzelmek vibráltak, mintha világverseny egyenes kieséses meccse zajlana. Decker Attila is szokásos vehemenciájával ünnepelte védéseit, a vendégek pedig vízen és szárazon is délszláv temperamentummal brusztoltak, méltatlankodtak, dühöngtek. A kisebb pálya egyébként is összesűríti, koncentrálja a gerjedelmeket, hiszen nincsenek már békés vagy éppen indulatokat, agyakat hűtő felúszkálások, minden pillanatban és minden négyzetcentiméterért ember ember elleni csata dúl.

Játékban a fehér sapkások ezúttal egyértelműen jobbnak tűntek, a horvátok 3-0-nál, a második negyed közepén jelentkeztek be először. Nagyszünetre úgy alakult 5-2-re az állás, hogy a második ellengól három másodperccel a duda előtt zúdult be. Ez is mutatja, hogy a mieink jól állták hátul a sarat, a kalkulálhatatlan kapusnak, Deckernek pedig „védős napja” volt.

A harmadik negyedben beesett ugyan egy közép-hatótávolságú rakéta is a hálónkba, de maradt a követési távolság (7-4). Ami az utolsó periódusra sem változott, így 9-6-os magyar diadal született, amelyet Benedek Tibor szövetségi kapitány értékén kezelt, érdeklődésünkre kijelentette: „Mindkét csapatból több meghatározó játékos hiányzott, a kisebb pályával kapcsolatban pedig nagyon kíváncsi lennék a nézők véleményére. Nekem valahogy hosszabbnak tűnt a meccs, már tegnap is, de ez még kísérlet, egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a végleges megoldás. Ha igen, egyes dolgok átértékelődnek, például a hagyományos lefordulások nélkül másféle gyorsaságra, inkább gyorsabb döntésekre lesz szükség.”

A győztes pozíciójából persze sokkal kellemesebb ez a fajta bizonytalanság is. Remek, hogy sikerült így megverni az olimpiai bajnokot, ennél már csak az lenne remekebb, ha nyáron, a kazanyi vb-n is sikerülne. Mert ott azt ígéri a papírforma, hogy a két fél az elődöntőben találkozhat legkorábban.

Ami a Volvo Kupát illeti, vasárnap, Kanada ellen minden valószínűség szerint már csak a gálaelőadás következik. Ünneplésre pedig szombaton sem csupán a 9-6 adott okot, hanem egyéb számsorok is: Vámos Márton századik, Varga Dénes kétszázadik, Madaras Norbert háromszázadik válogatott mérkőzésén szerepelt.

Eredmény, 9. Volvo Kupa, 2. nap:
Magyarország – Horvátország 9-6 (2-0, 3-2, 2-2, 2-2)
góldobók: Salamon 3, Varga Dénes, Német 2-2, Vámos, Szivós 1-1, illetve Jokovic, Sukno 2-2, Loncar, Dobud 1-1

A nap másik mérkőzésén:
Egyesült Államok – Kanada 11-11 (2-2, 3-1, 3-5, 3-3)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.