A színpadra egyesével szólított játékosok közül Rajna Miklós, Kóger Dániel és Sofron István mellett a torna előtt honosított két kanadai játékos, Andrew Sarauer és Frank Banham kapta a legnagyobb tapsot és ovációt.
Sofron István a színpadon állva kiemelte, nemcsak a játékosok, hanem a drukkerek érdeme is a feljutás. Kóger Dániel szerint „eszméletlen nagy élmény” volt Krakkóban jégre lépni, és a szurkolók minden meccsen kihozták a csapatból a maximumot.
Benk András hangsúlyozta, nincs még egy olyan csapat, amelyiket olyan lelkes szurkológárda segít mérkőzésről mérkőzésre, mint a magyar jégkorong-válogatott. Frank Banham hozzátette: „csodálatos utazás részese” lehetett az elmúlt hét napban, és egy nagyszerű közösség tagjaként, kiváló közönség előtt bizonyíthatott.
A rendezvényt megelőzően a városházán Cser-Palkovics András polgármester fogadta a válogatott tagjait és vezetőit. Beszédében kiemelte: jó volt magyarnak lenni az elmúlt napokban, ami a jégkorongozóknak köszönhető. Emlékeztetett rá, hogy hosszú-hosszú küzdelem árán jutott el idáig a válogatott, amely „nyitott pályákról indulva sokszor csodának számító eredményeket ér el”.
Ocskay Gábor, a Fehérvár AV19 szakosztály-igazgatója az MTI kérdésére elmondta: a válogatott megérdemelte a feljutást, mert a torna minden percében megdolgozott érte. Reményét fejezte ki, hogy a mostani sikert követően „az eddigi zötyögős útról” letérhetnek a magyar klubok, amelyeknek felnőtt csapatai szinte kivétel nélkül komoly anyagi gondokkal küzdenek, miközben életben maradásukhoz százmilliós nagyságrendű támogatások elegendőek lennének.
Jelezte, kevés a komoly nemzetközi esemény megrendezésére is alkalmas pálya Magyarországon, s bízik benne, hogy Székesfehérváron hamarosan elkezdődhet a multifunkciós aréna megépítése. Az osztrák bajnokságban is szereplő Fehérvár AV19-ről elmondta: fontos tényező lehet külföldi játékosok szerződtetésekor az A-csoportos tagság, de az igazi előrelépéshez komoly anyagi források is kellenek, ami Krakkó után talán valóság lesz.
