Pokolból a mennybe jutott a magyar válogatott

Csapatunk hatalmas bravúrral megnyerte a budapesti nemzetközi gálát.

„Kis túlzással a pokolból a mennybe jutottunk – vett nagy levegőt Wöller Ákos szakágvezető. – Amikor legyőztük a románokat, biztosnak tűnt a második helyünk a csoportban, a körbeveréssel egyáltalán nem kalkuláltam. Mégis ez lett, és számolhattunk, hogy most továbbjutottunk vagy nem... Aztán a fehéroroszok elleni meccs előtt leültem a lányokkal az öltözőben, és megkérdeztem, mi legyen: menjünk nekik, próbáljuk megverni őket, vagy adjunk megint lehetőséget a fiataloknak. Jómagam úgy láttam, nincs sok esélyünk nyerni, a legjobb esetben kihozhatnánk a 4-4-es döntetlent, mégis abban maradtunk, hogy nekik ugrunk. Aztán két tusvereséggel kezdtünk, és ekkor aztán tényleg nem úgy nézett ki, hogy nyerünk. De a lányok szárnyakat kaptak, és most nagyon boldogok vagyunk! Bár ez csupán egy gála, mégiscsak mi vagyunk a rendezők, és nagyon szerettünk volna itthon valami szépet produkálni, ami így sikerült is.”

Fülig érő szájjal nyilatkozott Jäger Szimonetta is, miután a harmadik ellenfelét is elkalapálta: „A német lánytól nem tartottam, a romántól és a fehérorosztól viszont, bevallom, igen. A románt edzőtáborban egyszer megvertem, egyszer kikaptam tőle, ötven-ötven százalékra adtam az esélyeket, a fehéroroszt pedig láttam egy lengyelországi versenyen, ahol megnyerte az 53 kg-os súlycsoportot, és nem gyenge... De úgy voltam vele, hogy nincs mit veszítenem” – bökte ki a dorogi egyetemista lány, a BME hallgatója, aki gazdasági elemzőnek készül, de addig még készülhet az júniusi, bakui Európai Játékokra is. „Felnőtt Eb-n vagy vb-n még nem indultam, így ez lesz az első nagy világversenyem, nem tagadom, izgatott is vagyok rendesen. Tudom, hogy az Európai Játékokat most rendezik meg először, ez szinte egy kis olimpia, és rettenetesen örülök, hogy indulhatok. A formaruhánk nagyon szép, nekem különösen a blézer tetszik” – mosolygott Jäger Szimonetta, s a nők esetében bizony egyáltalán nem lényegtelen, tetszik-e nekik az a ruha, amit fel kell venniük.

Az alapcsapatunk: Kőrösi Kitti, Dénes Mercédesz, Jäger Szimonetta, Galambos Ramóna, Barka Emese, Sastin Marianna, Vanessa Wilson és Németh Zsanett, valamint Wöller Ákos szakágvezető

Este a nívós megnyitóünnepség után a döntőben lányainknak be kellett érniük a piros színű birkózódresszel. Következésképpen a másik ágról ide jutott lengyelek kékben feszítettek – közöttük a háromszoros Európa-bajnok Michalik (63 kg), az olimpiai bronzérmes Wieszczek (69 kg), a vb-5. Krawczyk (55 kg) –, és be kellett látnunk, nekik áll a zászló. Még a hét közepén a Magyar Birkózó Szövetség sajtótájékoztatóján Wöller Ákos is elismerte, hogy a lengyelek és a fehéroroszok erősebbek nálunk – de utóbbiakat, ugye, már sikerült legyőznünk.

S a döntőben a lengyeleket is! Sastin tussal, Barka technikai tussal, és Dénes is magabiztosan győzött, de 3-3 után a lengyelek lehettek nyugodtabbak, mert két ászuk csak ezután következett: Michalikot a 69 kg-ba, Wieszczeket a 75 kg-ba tették be, előbbi hozta is meccsét Wilson ellen. Az utolsó párban azonban Németh Zsanett fúriaként rontott a olimpiai bronzérmes ellenfelére, és 11-6-ra legyőzte Wieszczeket! Így a döntő 4-4-re végződött, de a technikai pontokkal együttesünk győzött 18-15-re, így megnyerte a tornát!

„Kellettek az egyéni bravúrok is, de ez az aranyérem a csapat közös győzelme” – mondta a mindhárom meccsét megnyerő Sastin Marianna. „Amikor a végén felmentem a szőnyegre, tudtam, hogy nyernem kell, mert ezen múlik minden. S bár ettől a lengyel lánytól az eddigi egyetlen korábbi meccsünkön kikaptam, most bíztam magamban, hogy győzni fogok” – árulta el Németh Zsanett.

S a történet végén még inkább megállja a helyét, hogy a csapat a pokolból a mennybe jutott.