– Nem mindennapos, hogy valaki egy tornán egyesben és párosban is eljut egészen a végjátékig. Hogyan bírta mindezt fizikálisan és fejben?
– Őszintén szólva nagyon nehezen. Rettenetes melegek voltak, nemegyszer 40 fok feletti hőmérséklettel. Ráadásul szinte minden meccsem több mint két óráig tartott Utána nem volt egyszerű felállni párosra, hiszen ott is komoly célokat fogalmaztam meg, jól akartam teljesíteni.
– Szinte minden egyesbeli mérkőzésnek megvolt a maga érdekessége. Vert egy kiváló németet, egy hetek óta veretlen brazil lányt, a volt top 10-es Flavia Pennettát, sőt, még saját párospartnerét is. Melyik volt a legnehezebb?
– Kezdődött, ugye, a Barthel elleni „visszavágóval”, hiszen legutóbb Charlestonban kikaptam tőle. Aztán következett Pereira, aki fizikálisan kikészített, de nagyon. Három óráig gyűrtük egymást Igazi salakspecialista, rettentő nehezen múltam felül. Majd jöhetett Pennetta a maga hatalmas rutinjával, tudtam, hogy ellene minden apró lehetőséget ki kell használnom a siker érdekében. Végül Kiki (Kristina Mladenovic – a szerk.), aki ellen mentálisan nem volt könnyű, hiszen mégiscsak a párospartnerem és a barátnőm. A döntő is érdekesen alakult, sajnos ott már nem sikerült győzni, de persze nem vagyok telhetetlen.
– Mladenoviccsal azért megmaradt a barátnőség? Vagy komolyabban fogalmazva: a pároson belül miképp lehet kezelni az ilyen jellegű óhatatlan ellentétet, ellenérdekeltséget?
– A tenisz érdekes sport ilyen szempontból. Először egymás ellen kell játszani, majd rá két órára egymás oldalán küzdünk a tornagyőzelemért. Viszont jól megoldottuk, Kiki nagyon korrekt volt a vesztes elődöntője után.
– Kis híja volt a marrákesi kettős győzelemnek. Min múlott, hogy a szoros egyes döntő nem „ide” dőlt el?
– Azt gondolom, hogy az egész heti munkám a döntőn már meglátszott rajtam. Kicsit fáradtabban mozogtam, rosszabb döntéseket hoztam. De mondom, nem vagyok telhetetlen.
– Elcserélte volna, ha egyesben nyer, s párosban lesznek másodikok?
– Még szép!
– Javított a világranglistán. Meddig jutna el a közelgő nyári Grand Slam-tornákig, illetve a wimbledoni verseny végére?
– Ez nehéz kérdés. Akad egy kevés megvédendő pontom, de nem a Grand Slam-versenyekről, ott egy-egy győzelem sokat érhetne. Remélem, hogy tudom tartani vagy emelni a formám, és akkor az meglátszik majd a ranglistámon is.
– Sikerülhet most már Grand Slam-viadalon is nagyot alkotni egyesben?
– Remélem. Kezdem jobban érteni a játékot, a játékstílusomat, vannak már jó idei eredményeim. Igyekszem!
– Mi a programja a francia nemzetközi bajnokságig?
– Legközelebb Rómában játszom, aztán Nürnbergben, majd jöhet a Garros.
