Magyar hegymászó csapat támadja a világ egyik legveszélyesebb hegyét

Varga Csaba és Suhajda Szilárd szerdán elindult a K2-re. Ha megmásszák, történelmet írnak.

A magyar páros 7-8 dugig megpakolt hátizsákkal indult útnak, oxigénpalack sem itt, sem Pakisztánban nem lesz nálunk. Vagy saját erejükből másznak fel a csúcsra, vagy sehogy.

Az iszlámábádi érkezés után még lesz egy kemény „bemelegítő” túrájuk: nyolc nap alatt mintegy 90 kilométert kell gyalog megtenniük az alaptáborig 4000-5000 méteres magasságban. A sátorállítást, elhelyezkedést követően kezdődnek az akklimatizációs mászások. Az időjárási viszonyok függvényében elképzelhető, hogy a délkeleti gerincen haladva (Abruzzi-út) egészen a négyes táborig felmennek majd, ami 8000 méter környékén található. Ha nem jön közbe semmi, egészségügyi probléma sem hátráltatja őket, akkor a megfelelő időjárási ablakot kivárva a tervek szerint július végén próbálhatják meg a csúcstámadást. Varga Csaba portálunknak megjegyezte, még az augusztus első hete is beleférhet, de a sikeres mászások zöme júliusban volt. A hegyet elsőként meghódító Compagnoni–Lacedelli páros is július 31-én ért fel a csúcsra. Ez persze nem jelent sok mindent, a hegynek még a többi nyolcezreshez képest is olyan mikroklímája van, hogy órák alatt katasztrofális időjárási helyzet adódhat odafent.

Suhajda elmondása alapján a duó egy előretolt alaptáborral és négy magassági táborral számol, vagyis a megszokott mászótervet szeretnék véghezvinni. A helyi teherhordók nem a Nepálból, Kínából ismert serpák, ők a Baltisztáni (Karakorum hegyvidék) balti nyelvet beszélik, de a magyarok nem veszik igénybe a segítségüket, maguk oldják meg a cipekedést.

„Szilárd jobban gitározik és énekel, én talán jobban zongorázom” – veszi humorosra a figurát Varga Csaba, amikor arról kérdezzük, kinek mi az erőssége a csapaton belül. Mint mondja, egészségesen kiegészítik egymást, nincs olyan, hogy főnök. Ami biztos, hogy mivel nagyon kevés jó időjárási ablak lesz, a csúcstámadást sokan fogják egyszerre megkezdeni, így együtt kell majd mászni több más csoporttal is. A fix kötelek kihelyezése sok szakaszon nem jelent majd gondot, mivel megmaradt az előző csapatok útvonala, de vélhetően akad majd olyan út is, ahol nekik kell elvégezniük ezt a feladatot – a többi hegymászóval karöltve.

A Broad Peak alaptábora közel van a K2-éhez, tavaly el is látogattak oda Vargáék, így nem lesz ismeretlen a terep, tudják, mi vár rájuk a gleccserek közé szorított morénahalmok folyamában. Érdeklődésünkre a nagyváradi mászó elárulja, nem volt rá ideje, hogy Erőss Zsolt 2005-ös csapatából beszéljen valakivel a K2-s élményekről, legszívesebben egyébként magával a Hópárduccal ült volna le tapasztalatszerzés céljából, de erre sajnos már nincs mód. Így a tavalyi alaptábori látogatás emlékei és az internet nyújthat fogódzkodót.

Erőssék egyébként tíz éve nagyjából 8300 méterről, az úgynevezett Üvegnyak (egy keskeny kuloár) fölötti részről fordultak vissza, de Varga szerint már a lentebb eső szakaszok is rendkívül kemények lesznek. A Kémény, a Fekete piramis legyűrése hatalmas energiákat fog felemészteni, az Üvegnyak pedig csak utánuk következik.

Varga jelezte: a legutóbbi csapat, amelyik megmászta a hegyet, októberben próbálkozott, szóval nem július vége az egyetlen lehetőség. Ők viszont a tervek szerint már augusztus elején indulnának haza, 3 hónapot semmiképp nem tudnának Pakisztánban tölteni.

A mászókat Kiss János is eljött elbúcsúztatni: ő még 2012-ben járt a K2-nél. Suhajda Szilárddal másztak a Gasherbrum I-en, és több csapattal is találkozott, akik lefelé tartottak a hegyről. Említett olyan csoportot is, akiket egy kisebb lavina sodort lejjebb pár száz méterrel, de hihetetlen szerencsével a hegymászók életben maradtak. Mint mondja, aki túljut a Kéményen vagy a Fekete Piramison, még nincs túl mindenen. A traverz után, 8300 méter fölött kezdődik egy meredek, 100 méteres jégfal, még ezen is keresztül kell vergődni a csúcsig. Nem véletlen, hogy elsősorban nem a 30-as, 40-es korosztály, hanem a komolyabb tapasztaltabb bíró 50-esek közül kerülnek ki a sikeres mászók a K2-n. „Műholdas telefon? Persze, lesz náluk. De jó, hogy említi, szólok is gyorsan Szilárdnak, nehogy elfelejtse magával vinni a csúcstámadáskor” – siet oda barátjához Kiss.

Miközben Vargáék már a becsekkoláshoz állnak sorba, a magyar labdarúgó-válogatott csatára, Németh Krisztián kígyózik át – ezúttal nem a finn védelmen. Bár tízből kilencszer biztosan megállítanák az újságírók, a szerdai nap nem az övé a reptéren, hanem Suhajda Szilárdé és Varga Csabáé.

Szurkoljunk nekik!