– Lerohanták a finn újságírók?
– Nehogy azt higgye! Finnországban soha nem lesz első számú sport a labdarúgás, a fiatalok sokszor húszéves koruk előtt váltanak a jégkorongra.
– De a finn futball így is kinevelt egy Litmanent, egy Hyypiät
– Forsellt és több játékost is az angol Premier League-ig vitt. Fogalmam sincs; egy szerencsés generáció jött össze, vagy más volt a képzés, de talán inkább az előbbi. Ma inkább az apák rátelepednek a gyerekekre, hamar kiviszik őket külföldre, miközben a finn utánpótlásedzők sem képviselnek valami magas színvonalat.
– És a finn válogatott?
– Már nincs vesztenivalója, matematikailag még odaérhet a csoportharmadik helyre, de mindig gyengébben játszik a nagy tétre menő mérkőzéseken.
– Legalább fizikailag erős játékosai vannak.
– Ezt nem mondanám, már nincs egy Hyypiä kaliberű vezéregyéniség a védelemben. Az utódja, Moisander inkább a passzolós, labdatartós stílust képviseli. Elöl nincs, aki kiszolgálja a csatárokat, nincs egy Dzsudzsák, aki pontosan beíveli nekik a labdát. A finnek megpróbálnak szépen játszani, mint a spanyolok vagy a németek, de a játékosállományuk erre nem alkalmas.
– Ezek szerint a magyarok az esélyesek?
– Ha olyan gólerősen és pontosan játszanak, mint Litvánia ellen, és Dzsudzsák jó napot fog ki, akkor feltétlenül.
– Melyik csapatnak szurkol ma este?
– Ismerem a mostani finn válogatott játékosokat, a keret nagy részével együtt futballoztam, jóban vagyok velük. Tudom, milyen jót tenne a finn futball fejlődésének, ha kijutna a válogatott egy nemzetközi tornára. Persze nem felejtem el, hogy honnan jöttem, így félig a magyaroknak, félig a finneknek drukkolok.
– Ha hívnák a finnek, vállalná a válogatottságot?
– Még nem vagyok finn állampolgár. Ha harmincéves korom előtt megszereztem volna, akkor fél év katonai szolgálat várt volna rám. Ezt annyira nem akartam
– És a magyarországi szerződést? Détári Lajos 2012-ben hívta a Ferencvároshoz.
– Az akkor nem jött össze, utólag nem is bánom. A jövőmet egyelőre Finnországban tervezem. A család nagyon fontos nekem. Nem megyek el sehova csak azért, hogy sok pénzt keressek.
– Az édesapja futballozik még?
– Hát persze, ötvennyolc évesen beszállt egy ötödosztályú csapatba. Nem tud elszakadni a futballtól. Ő sem.
