Csötönyi emlékeztetett arra is, hogy a dohai vb-kudarc nem egyedülálló a magyar ökölvívás történetében, hiszen a havannai 1974-es világbajnokságon a Gedó-, a két Orbán-, Badari-, Botos- és Kajdi-féle válogatott, majd az 1995-ös berlini – Lakatos, Kovács I., Farkas, Kótai, Szűcs, Mizsei, Erdei –, majd az 1999-es houstoni – Lakatos, Farkas, Nagy J., Balzsay, Kótai, Hidvégi – csapat is érem, illetve különösebb eredmény nélkül érkezett haza, mégsem beszélt senki a magyar amatőr boksz csődjéről.
– Amióta kvalifikációs rendszer van érvényben az olimpiákon, sosem volt tömeges magyar szereplés. A sokszor emlegetett kétezres Sydneyben rendezett nyári játékok előtt a Lakatos–Balzsay–Erdei trió csak a harmadik kvalifikációs tornán szerzett indulási jogot. A mostaniaknak miért nem jár az akkor még tapasztalt türelem? – teszi fel a költői kérdést Csötönyi.
Egy biztos, most úgy tűnik, megnyugvást két-három kvóta és egy riói érem hozhat a sportágban.
