A közelmúltban, hosszú betegség végén szívrohamban elhunyt Jonah Lomu sportágban betöltött szerepét csak Michael Jordanéhez vagy éppen Puskás Öcsiéhez lehet hasonlítani. A legenda szomorú véget érő története felett a Disney bármely forgatókönyvírója szívesen látta volna a nevét. A nehéz sorsú fiúnak több rokona veszett oda bandaháborúkban. Jonah Lomura 14 éves korában figyelt fel Eric Rush, másnap el is hívta egy külföldi tornára – később éppen az ő helyén vált világszárrá a válogatottban, kiszorítva felfedezőjét a csapatból. Sorra jöttek a korosztályos válogatottságok, 1994-ben pedig, 19 évesen és 45 naposan felölthette az All Blacks mezét, ezzel egy 1905-ös rekordot átadva a múltnak.
Annak ellenére, hogy előtte csak kétszer vehette fel a kivitollas mezt, 1995-ben ott lehetett a világbajnokságon. És köszönte szépen, világsztárrá vált, egészen a döntőig repítette sajátjait, ahol a házigazda dél-afrikai válogatott állította csak meg őket a hosszabbításban. De nézzük előtte az elődöntőt az angolok ellen, ahol négy tryt, azaz ötpontot érő megmozdulást vitt véghez. Csak összehasonlításként: a világbajnokságok két legeredményesebbje összesen tizenöt tryig jutott, Bryan Habana mellett természetesen Lomu a másik.
Az 1995-ös vébé után a sportág gyakorlatilag a 196 centis, 120 kilós sztárról szólt, annak ellenére, hogy 1996-ban már diagnosztizálták nála a ritka vesebetegséget. Az 1999-es vb alatt nyolc tryt szerzett, 2000-ben, az „évszázad meccsén” több mint százezer ember előtt lépett pályára. Olyan hírek is felreppentek, hogy az NFL-ben folytatja, de ebből nem lett semmi. Sikeres, ám hektikus klubkarriert futott be, 2007-ben akasztotta végleg szögre stoplisát.
Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idén, Angliában rendezett világbajnokság promóciójára is Lomut kérték fel. Míg játékosként nem tudott a csúcsra érni, azt még láthatta, hogy szeretett csapata elhódítja a trófeát.
