– Kezd pezsegni a szolnoki edzőtáborban a víz, egyre-másra érkeznek és szállnak vízre a csoportok. Ez már jelzi, hogy karnyújtásnyira van az idénykezdet?
– Ez nem a felkészülés fele, és nem is a hajrája. Látom, hogy sokan már most tűkön ülnek, próbálják kipajszerolni a nagy időeredményeket a versenyzőikből. Én nem zúdítom rájuk a munkát, mi fokozatosan haladunk, és a srácok nem mennek rosszabbul, mint tavaly ilyenkor. Sokat megéltem én már ezen a pályán, tudom, hogy egy idény milyen hosszú is tud lenni, ezért úgy építem fel a felkészülésünket, hogy augusztusra a lehető legjobb állapotban legyenek.
– Ez nem a felkészülés fele, és nem is a hajrája. Látom, hogy sokan már most tűkön ülnek, próbálják kipajszerolni a nagy időeredményeket a versenyzőikből. Én nem zúdítom rájuk a munkát, mi fokozatosan haladunk, és a srácok nem mennek rosszabbul, mint tavaly ilyenkor. Sokat megéltem én már ezen a pályán, tudom, hogy egy idény milyen hosszú is tud lenni, ezért úgy építem fel a felkészülésünket, hogy augusztusra a lehető legjobb állapotban legyenek.
– Vagyis a válogatókra csak egy állomásként tekint?
– Olyan állomásként, amelyen mindenképpen jól kell szerepelniük. Ha az ő elhatározásuk és az én elképzeléseim azonosak, akkor mindenképpen jól fog alakulni számukra ez az esztendő.
– Önről régóta tudni, hogy nagy taktikus. Már megvan az elképzelése egységekről, indulásokról, lehetőségekről?
– Elsősorban a négyesre készülünk, nem másra. De természetes, hogy az én fejemben is vannak más gondolatok, amelyeket még nem hozok nyilvánosságra. Egy biztos, a férfikajakszakágnak vannak hiányzó kvótái, amelyekért a szabályok értelmében mi nem tudunk elmenni a duisburgi pótkvalifikációs versenyre. Bízom benne, hogy akik erre jogosultak, megszerzik majd a hiányzó indulói helyeket, és akkor meglátjuk, hogy milyen lehetőségeink adódnak még.
– Az ön négyese a 2012-es olimpia óta megbonthatatlannak bizonyult. Az idén sem tervez változtatást a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel összeállításon?
– Az egység nem megbonthatatlan, hiszen bárkivel bármi történhet, közbeszólhat betegség vagy sérülés, és nekem úgy kell sakkoznom, hogy mindig legyen tartalék a háttérben. És nem csak az enyémek közül, mást is figyelembe veszek természetesen, de hadd legyek annyira önző, hogy elsősorban a saját versenyzőim érdekelnek. Tudom, hogy ők mit végeztek el, milyen színvonalon dolgoztak, vagyis velük biztosan nem ér meglepetés.
– Az olimpiai év hatással van rájuk?
– Nem vettem észre, hogy ez az idény a felkészülés szempontjából más lenne számukra, mint a többi. Ráadásul ők már voltak olimpián, álltak dobogón is, tehát nem új élménnyel kell megbarátkozniuk.
– Vagyis most is könnyű velük dolgozni.
– Könnyű, mert jó szemléletű a társaság. Nem azért kajakoznak, hogy csak eltöltsék az idejüket, nem a pénzért hajtanak, és nem is szereplési vágyból vannak a vízen. Nézzék meg Kammerer Zoltánt! Nem tartozik a fiatal versenyzők közé, de azért van még mindig itt, mert szívből szereti azt, amit csinál. Lehet, hogy nap mint nap lefárasztom őket, de ugyanakkor azt is érzem, hogy jól érzik magukat a vízen. És szerencsére nincs köztük olyan, aki bulizni járna, egyéb olyan dolgot művelne, amelyre azt mondom, jobb, hogy nem nálam van.
– És önben él a vágy, hogy a férfimezőnyben is elérje azt a szintet, amelyet korábban a nőkkel megélhetett?
– Ugyan, nekem már egyáltalán nincsenek ilyen gondolataim, senkinek nem akarok bizonyítani. Amit én itt csinálok, az részemről szórakozás. Annyi gondom van az életben, hogy az edzések kikapcsolódást jelentenek, felszabadult vagyok, amikor velük lehetek, és folyamatosan azon töröm a fejemet, hogy mivel lehetne őket meglepni. Mert bizony szeretek nekik meglepetést szerezni. Ha kiismerhető lennék, ha tudnának kalkulálni velem, az edzéseimmel, akkor bele is fásulnánk ebbe a közös munkába. Én és a napi adagunk az utolsó pillanatig rejtély a számukra.
– Szinte úgy beszél erről, mint egy kellemes flörtről.
– Nekem is kell valami szórakozás, nem?
