Pergel látszott továbbra is feszültebbnek a mieink közül, de mivel jöttek a német hibák és a szurkolók is egyre jobban ráéreztek arra, hogy miért jöttek, fej fej mellett haladtak a felek a végkifejlet felé. 5-7-nél Madarász is felnőtt idegeskedésben Pergel mellé, így 8-11-re jöhetett a hatodik szett, és Harczi újabb intelmei: „teljesen rendben van, nem kell sietni”.
Silbereisenék kitalálták, hogy mindkét magyar tenyeresoldalára fognak játszani, de mire összekaptuk magunkat, máris jöttek fonákra érkező támadások, és pillanatok alatt elmentek 7-2-re. Úgy tűnik, Pergel Szandra hátrányban nyugszik meg – csakúgy, mint a negyeddöntőben –, és egyre javult is a játéka, de sorsunkat, a döntő szettet nem sikerült elkerülni (6-11).
Hogy mennyit tanultak lányaink a Póta-leckéből, az mindent eldöntő hetedik szettben derült ki, minden egyes poént üdvrivalgással, minden egyes vesztett labdamenetet bátorítással kísért a a közönség. A végletekig kiélezett küzdelemben Silbereisen tartotta a frontot a németeknél, félelmetes hidegvérrel gyorsította a játékot, 5-4-nél a mi vezetésünknél cserélhettünk térfelet. 5-5, 6-6, 7-7, 8-8, aztán viszont Pergel és Madarász is rontott, 8-10 után pedig nem volt visszaút, Winter csuszájával véget ért a magyar asztalitenisz-válogatott szereplése a hazai rendezésű Európa-bajnokságon (9-11).
A vasárnap magyar versenyzők nélkül zajlik tehát a Tüskecsarnokban.
Madarász, Pergel – Silbereisen, Winter (német) 3:4 (11-7, 11-8, 8-11, 11-6, 8-11, 6-11, 9-11)
