Annak ellenére, hogy a napijegy egy közepes mozijegy árával volt egyenlő, 20 főnél nagyobb létszámú csoportok pedig ingyen mehettek be a Tüskecsarnokban zajló asztalitenisz-Eb eseményeire, erősen foghíjas lelátók előtt kezdte meg Európa-bajnoki elődöntőjét a legmagasabbra jutott egység, a Madarász Dóra, Pergel Szandra ötödikként besorolt magyar páros. Ellenfelük Kristin Silbereisen és Sabine Winter volt, ők a legjobb négy közé jutásig összesen két szettet adtak ki a kezükből a magyarok ötjével szemben.
Azt tudni kellett már az összecsapás előtt, hogy a kötelezőt már a legjobb nyolc közé teljesítették Pergelék, a szövetségi kapitány ugyanis a versenyzőknek azt írta elő, hogy a rangsorolási helyezést hozzák a hazai kontinenstornán.
Az étvágy azonban evés közben megjött – és nem csak azért, mert Pergel Szandra bevallása szerint péntek este bizony egy nagyot nassoltak Madarász Dórával –, és sziporkázó poénokkal lepték meg a német kettőst az első szettben, hibát nem sokat lehetett találni a pár perc alatt, 11-7-re megnyert játszmában.
Trénerük, Harczi Zsolt biztatása, miszerint „teljesen jó lesz ez”, talán túlságosan is megnyugodtak a leányok, a második szettet ugyanis – talán leginkább Pergel helyezkedési hibáiból – majdnem elveszítették, ám 5-7-nél egy-két szerencsés és okos tenyeres után ugyanúgy Pergel jóvoltából „újrasminkelték” az eredményt (11-8).
A harmadik játszma megint azzal kezdődött, hogy kúsztunk az eredmény után, Madarász azonban 2-3-nál egy demoralizáló csapást vitt be fonákoldalról tenyeressel, a németek ázsiai edzője pedig kisvártatva időt is kért. Igaz is, mióta 11-ig játszanak egy szettet, nagyon gyorsan vége tud lenni annak... az egyperces taktikai pihenő olyan jót tett Winteréknek, amennyire felpaprikázta Pergelt, így hiába pörgetett általában kiválóan, iskolás helyzetekben volt pontatlan. Közben a németek pedig csak a dolgukat tették (8-11).
Hogy, hogy nem, a negyedik szettjében gyorsan vadászták a pontokat a lányok, 4-re válasz sem érkezett, a „hazai” háló pedig szorgalmasan fogdosta össze a fondorlatosnak szánt német rövidítéseket. Egy pici megtorpanást nem számítva döbbenetesen simán (11-6) alakult 3:1-re a szettarány! Póta Gina nyolcaddöntőjéből viszont megtanultuk, ebből az állásból milyen könnyű elveszíteni egy mérkőzést.
Pergel látszott továbbra is feszültebbnek a mieink közül, de mivel jöttek a német hibák és a szurkolók is egyre jobban ráéreztek arra, hogy miért jöttek, fej fej mellett haladtak a felek a végkifejlet felé. 5-7-nél Madarász is felnőtt idegeskedésben Pergel mellé, így 8-11-re jöhetett a hatodik szett, és Harczi újabb intelmei: „teljesen rendben van, nem kell sietni”.
Silbereisenék kitalálták, hogy mindkét magyar tenyeresoldalára fognak játszani, de mire összekaptuk magunkat, máris jöttek fonákra érkező támadások, és pillanatok alatt elmentek 7-2-re. Úgy tűnik, Pergel Szandra hátrányban nyugszik meg – csakúgy, mint a negyeddöntőben –, és egyre javult is a játéka, de sorsunkat, a döntő szettet nem sikerült elkerülni (6-11).
Hogy mennyit tanultak lányaink a Póta-leckéből, az mindent eldöntő hetedik szettben derült ki, minden egyes poént üdvrivalgással, minden egyes vesztett labdamenetet bátorítással kísért a a közönség. A végletekig kiélezett küzdelemben Silbereisen tartotta a frontot a németeknél, félelmetes hidegvérrel gyorsította a játékot, 5-4-nél a mi vezetésünknél cserélhettünk térfelet. 5-5, 6-6, 7-7, 8-8, aztán viszont Pergel és Madarász is rontott, 8-10 után pedig nem volt visszaút, Winter csuszájával véget ért a magyar asztalitenisz-válogatott szereplése a hazai rendezésű Európa-bajnokságon (9-11).
A vasárnap magyar versenyzők nélkül zajlik tehát a Tüskecsarnokban.
Madarász, Pergel – Silbereisen, Winter (német) 3:4 (11-7, 11-8, 8-11, 11-6, 8-11, 6-11, 9-11)
