A legelvetemültebb „mányokisták” reggel 8.30 óta frissítgették monitorjukon a Gibraltári-szoros hajóforgalmi térképét, ezen lehetett ugyanis követni zalaegerszegi ultraúszónk, Mányoki Attila úszását Európából Afrikába. Már két hete Spanyolország legdélebbi pontján várta azt az időablakon belüli kijelölést, amikor nekivághat az útnak, erre pedig szerda este a csütörtök délelőttöt kapta az amerikai Zach Margolis és némi hajós kíséret társaságában; azért ez az időablak nyílt ki számára, mert az átúszásra várakozók közül a szervezők szerint ők tűntek a leginkább felkészülteknek arra, hogy sikeresen átússzanak a fekete kontinensre – a többi szerencselovagot még hagyják várni 1-2 napot, amikor jobb időben több esélyük lesz nem bajba kerülni a 14 kilométeres óceáni szoroson, iszonyatos hullámzásban és kíméletlen szélben, napi 300 átkelő hajó közt.
A kísérőhajó végül déltájt átért Afrikába, így biztosak lehettünk benne, hogy az összedolgozásra kényszerített, hasonló tempójú két ultraúszó sikerrel járt, már csak Mányoki Attila saját bejelentkezésére kellett várni.
„Sikeresen átúsztam a Gibraltári-szorost Spanyolország és Marokkó között. Ezzel teljesítettem az Ocean’s Seven 6. állomását is. Este kapom meg a hivatalos papírokat” – osztotta meg sikerélményét már a kísérőhajóval a spanyolországi Tarifába visszatért Mányoki.
És valóban, már csak a Brit-szigetek közti Ír-szoros van neki hátra, erre jövő év augusztusában foglalt időablakot – mert ezt is kell –, de erre a veszedelmes és hideg kísérletre majd külön hidegben kell majd felkészülnie, most viszonylag kellemes, 18 fokos vízben úszhatott.
Most egyébként életveszélyben nem voltak, a kísérőhajó 40 méteres közelségükben haladt végig, ugyanakkor nagy feladat elé állította őt és Zachet, hogy a napközben várt szélerősödés előtt átérjenek.
Mányoki Attilával indulása előtt interjút készítettünk, tavaszi, ötödik szorosa teljesítésekor pedig részletesen bemutattuk őt.
