– A vb-vel vasárnap a teniszévének is vége lett. Pihent már valamennyit?
– Mióta hétfőn hazajöttem, semennyit sem, a sajtót igyekszem kiszolgálni, de most egyáltalán nem bánom. Pénteken kezdődik számomra a lazítás.
– Hogy érezte magát az elmúlt héten?
– A szingapúri torna egy hihetetlenül fárasztó évet zárt le, amiben a legnagyobb durranás természetesen Martina Hingisék verhetetlen párosának legyőzése volt a vb-elődöntőben.
– Felemás éve volt. Egyesben az első fél évben egyik kudarc jött a másik után, mire kimondta elhíresült mondatát egy hollandiai tornán: „Nem tudom, miért teniszezem.” Azután viszont szárnyalt. Készült már valamiféle számvetés?
– Sokat tanultam A wimbledoni viadal után fogalmazódott meg bennem, hogy mit jelent számomra teniszezni. Átgondoltam, és arra jutottam, hogy szenvedélyesen szeretek játszani.
– Mi volt a fordulópont?
– Cincinnatiben augusztusban az első fordulóban kiestem. Másnap reggel fél hétkor kimentem edzeni, akkor tudatosult bennem, hogy teniszezni akarok és csak azt. Azóta két tornán egyesben is döntőbe kerültem, a budapesti egyéni és párosdöntő ősszel pedig mindent feledtetett.
– Mégiscsak azt mondta júniusban, amit. Elégtétel akkori érzéseire a világbajnoki párosgyőzelem?
– Milyen kérdés ez? Nem gondolom, hogy nekem bármiért elégtételt kéne venni. Volt egy nehezebb periódusom, és egy nagyon jó évzárásom, eszembe sem jutottak most az akkori szavaim. Sokkal fontosabb, ahogy felálltam és ahogy játszottam az utóbbi időszakban.
– Gyerekkorában biztosan sokat nézte a tévében a svájci Martina Hingist, akivel aztán párosban többször összecsapott. Andrea Hlaváckovával párban a három ellenük elszenvedett vereség után következett a mostani világbajnoki elődöntő Szingapúrban Hingisék ellen. Mit érzett?
– Régen sokszor elképzeltem, hogy Hingis ellen játszom. Aztán mindig örültem, ha megláttam a táblán, hogy akár össze is csaphatunk egy adott tornán. Számomra óriási, hogy egy ilyen nagy játékos pályafutásának a része lehetek. Meg voltam hatva, amikor a szingapúri elődöntő után nekem, a Lövérek 3-as pályájáról érkező soproni lánynak kellett valahogyan méltatnom az épp akkor visszavonuló legendát. Persze a torna elején már ők is nézték, hogy a legjobb négy páros között mi jöhetünk.
– Ön mikor áll újra munkába?
– November végétől egy hónap az első edzésidőszak. Amikor tehetem, itthon leszek, de az évkezdő Australian Openre nem mínusz tíz fokból fogok elutazni.
– Párosra vagy egyesre készül inkább?
– Mindkettőre. Nézze, én nem tartom magam párosjátékosnak, egy egyéni teniszező vagyok, aki párost is játszik.
– Jövőre Hlaváckovával? Nyilván különbözik a programja egy világranglistán 57. és egy 475. teniszezőnek.
– Nem, már az idei US Open idején döntöttünk a válásról, most a csúcson hagyjuk abba együtt. Voltak egymással gondjaink, nem akartuk, hogy ennek a játék lássa kárát.
– Ki lesz az új partner?
– Kristina Mladenovic. Azt gondolom, jó döntés, mivel ő is egyéni játékos, ahogy én is. Régi ismerős, junior korunk óta együtt értünk el nagyobb sikereket. Azonosak a céljaink, szeretnénk Grand Slameket nyerni együtt.
– No meg a világranglista élére állni
– A ranglista műfaja nem különösebben érdekel.
