– Négy aranyérmet szerzett a múlt heti rövid pályás úszó országos bajnokságon, 17 évesen. Juniorkorú úszóként a felnőttek közt önnél többet senki. Ne fogja vissza magát, értékeljen!
– Hát, semleges érzésekkel jöttem ide, majd hoztam a formámat: megjelentem itt szerényen, aztán összevertem mindenkit.
– Milyen formában érkezett Százhalombattára? Vállalt tíz egyéni számot egy sűrű nyár után. Részt vett az ifi-Eb-n, a felnőtt-vb-n emlékezetes ezüstérmet nyert, a junior-vb-n pedig ön szerezte meg a magyar úszás első ifjúsági-vb-aranyát.
– Korántsem voltam most ősszel százszázalékos állapotban, de az igazság az, hogy az ob-ra érkezettek közül sokan mások sem. Persze volt egy-két társam, akik a verseny előtt nyilatkozták, hogy így meg úgy készültek, aztán amikor nem nyertek semmit, ennek az ellenkezőjével kezdtek jönni de neveket inkább nem mondok.
– Rendben. Amikor a harmadik versenynapon, utolsó eredményhirdetése után beszélgettünk, szinte keverte a számokat is, annyira szét volt esve. Hirtelen azt sem tudta, melyikben mit ért el. Összerakta már az eredményeit?
– Várjunk csak! Nem, most nem tudok pontos számot mondani, de volt a négy aranyérem: 100 és 200 pillén, valamint 50 és 100 háton. A bronzérmemre emlékszem, mert az volt a végén. A többi ezüst.
– A zárás előtti napon a végjátékra ígérte a bejelentést, indul-e a decemberi rövid pályás felnőtt-Európa-bajnokságon. A Magyar Úszószövetség sajtósa lelőtte a közönség számára nem annyira jó poént, de azt előre jelezte, hogy a sajátja a döntés. Hogy született meg?
– Sok ember véleményét meghallgattam, akinek a gondolatai számíthatnak egy ilyen helyzetben. Tény, nagyon-nagyon szeretek versenyezni, ezt idén és most az országos bajnokságon is bizonyítottam, de érzem, hogy milyen sokat vett ki belőlem ez az esztendő. Megvontam a mérleget, és döntöttem. Az edzésemnek egy olyan részére szeretnék koncentrálni, amire eddig kevesebb figyelem jutott a sok verseny miatt, és a családommal is többet szeretnék lenni a következő időszakban. Pihennem is kéne, legalábbis szerintem.
