Tizenöt éve áll a magyar női kézilabda-válogatott szolgálatában korszakos játékosunk, Görbicz Anita, ennek apropóján közöl vele interjút a csütörtöki Népszava.
„Szükség van sok munkára, kiváló csapattársakra és természetesen szerencsére is. Kisebb hullámvölgyek nálam is voltak” – árulja el a másfél évtized sikerességének titkát a 2005-ben a világ legjobbjának választott győri kézilabdaklasszis.
Három Bajnokok Ligája-elsősége (2013, 2014, 2017) közül nem tud választani, mindegyik másért édes neki.
„Az elsőért rengeteget dolgoztunk, a második pedig azért értékes, mert ritka, hogy sikerül a címvédés.
Érzelmileg a harmadik elsőség érintett meg a legjobban. Szülés után jöttem vissza”
– eleveníti fel a kisfiát a kezében tartó képet, óriási feszültség szabadult fel belőle az ünnepléskor, mert rengeteg lemondással járt az a siker.
Görbicz három BL-döntőt el is vesztett, ezekről is nyíltan beszél. „A Viborg ellen (2009 – a szerk.) volt a legrosszabb, a pályán kívül kiszolgáltatott az ember – vélekedik a sérülés miatt a padról végignézett meccsről. – Jobb úgy veszíteni, még ha ez furcsán is hangzik, ha az ember ott van a többiekkel a pályán.”
Görbicz Anitának volt ideje hozzászokni ahhoz, hogy a közvélemény tőle várja a nagy téttel bíró összecsapások megnyerését.
„A lelkiismeretem tiszta, mindig a legtöbbet akartam kihozni magamból, de nem vagyok gép. Játékosként, sportemberként megszoktam a kritikákat, de nőként néha nehéz volt a bírálatokat feldolgozni.”
Párja, Vincze Ottó volt válogatott labdarúgó is sokat segít neki, hisz tapasztalatból tudja, mit kell mondani, ha az ember maga alatt van.
Görbicz már 2001-ben junior-vb-ezüstérmes volt, ezt az eredményt hozta a felnőttválogatottal 2003-ban is. Ekkor, 2005-ben és 2007-ben is benne volt a világbajnokság álomcsapatában.
