Akár sokan irigyelhetnék Illés Fannit: szépségversenyt nyert pár éve, nemrég világbajnoki bronzérmet szerzett úszóként Mexikóban, és egy csodás falu, Rezi az otthona – ez Keszthelytől északra a második település. Aztán persze talán többen megsajnálják azok közül, akik meglátják róla az első fotót, vagy cikkeket olvasnak sportolói pályafutásáról. Fanninak nincs lába, kerekesszékes. Ahhoz, hogy megtudjuk, a mérleg melyik serpenyőjében van több, nagyon is érdemes megismerni az ő világát. A karácsonyi hajtásban eszünkbe is jutott megkeresni őt, hogyan „áll helyt” az ajándékok utáni rohangászásban, mit csinál az ünnepek alatt azon kívül, hogy otthon üldögél. Kiváló beszélgetőtárs, nem egy besavanyodott, sorsában megkeseredett lélek – de nagyon nem. Bemutatjuk Illés Fanni karácsonyát!
– Amikor a mexikói paraúszó-vb-ről két hete hazajöttem, nem volt kész semmi, és vártam a jutalmazást is. Azóta persze két nap alatt bevásároltam szinte mindenkinek, ilyenkor képes vagyok lenullázni a bankszámlámat. Karácsonyfám is lett – büszkélkedett lapunknak a sikeres parasportoló, akinek akár frusztráló is lehetne, hogy „járművével” nem mindig rohangál könnyen A-ból B-be. – Számomra a készület izgalmas-kalandos. Mivel nagyon szeretek adni, a macskáim is kapnak ajándékot; más kérdés, hogy hogyan viszonyulnak a karácsonyfához Ha bevásárlóközpontba kell mennem, én akkor is igyekszem megtartani a nyugalmamat, nem vagyok egy nagyon feszült típus, akkor sem, ha húszméteres sor áll előttem – vázolja irigylésre méltó nyugalommal, megemlítve még, hogy a szintek között a mozgólépcsőt használja, mert a liftre várni egy ilyen helyen azért mégiscsak túlmegy egy határon.
A boltokban kedvesek, segítőkészek vele, aminek szerinte részben az az oka, hogy bár a szűk helyeken úgy közlekedik, „mint egy tank” – ha valaki nem figyel, biztos, hogy „az ölében landol” –, a hozzáállása pozitív, amit jól fogadnak. Minden helyzetben megtalálja a poént, ez pedig azokra is hat, akik amúgy félénken közelítenének „egy rokihoz”.
Fanninak karácsonykor elég, ha otthon együtt van a család – Budapestre elkerült egyetemista-élsportolóként ezek a napok igen értékesek már –, de egy idő után fészkelődik, hogy ki kellene mozdulni. – Amikor lemegy a huszonötödike, huszonhatodika, és vége a közelharcnak apukámmal anyukám mákos bejglijéért, valamikor fel szoktunk menni a rezi várba.
Beszélgetésünkkor sem bírja ki, hogy ne poénkodjon: cipőre idén sem igazán vágyott, de mamuszra és biciklire sem, természetesen el is kerülték ezek az ajándékok, bár ha kerti létrát kapott volna, azzal tudna valamit kezdeni.
Neki mindig az a karácsony a legjobb, amelyikben épp benne van, jövőre tehát a 2018-as lesz az. Addig azonban vár rá számos világkupaverseny, országos bajnokság, vizsgaidőszak és egy paraúszó-Eb is. Január 8-án áll újra edzésbe.
