A nemzetközi versenynaptár átalakítása úgy hozta, hogy számunkra az idei legfontosabb kosárlabda-eseménnyé nőtte ki magát a szerda esti, miskolci magyar–litván női Eb-selejtező. Minket érintő világversenyt idén nem tartanak, a férfiak többkörös vb-selejtezőn vesznek részt, a nők számára viszont ez a meccs sorsdöntő lett: győzelem esetén szinte biztosan kijutnak a csoportból a jövő évi kontinenstornára, vereség esetén aligha.
Ehhez képest ezernél több nézőt és fanatikusabb légkört is el tudtunk volna képzelni a Generali Arénában (wifiről és egy komolyabb eredményjelzőről nem is beszélve), egy húszfős helyi csoport vállalta fel a kemény mag szerepét és a hangulat fokozását. Ahogy a magyar edzői stáb összekapaszkodott a Himnusz alatt, az erőt sugárzott, akárcsak a játékosaink pontos dobásai az első negyedben. Az atletikus litvánok – különösen a klasszis Gintare Petronyte – ellen csak igazi csapatként volt esély, ezt mindenki tudta, és a nagy célnak alá is vetette magát.
Pedig az apró Studer Ágnes szinte elveszett a férfias méretű hölgyek között, de bátran cselezett, dobott, és még jól is. Raksányi Krisztina és Dubei Debora három- és kétpontosaival, a magasemberek – Krivacsevics Tijana, Cyesha Goree, Határ Bernadett megbízható teljesítményével a magyar válogatott irányította a játékot, a második negyedben hét ponttal is vezetett.
Bár a védekezésben érezhetően sokat segítettek egymásnak a játékosaink, nemcsak dobtuk, kaptuk is szép számmal a pontokat, a félidő 45-40 volt ide.
Mint oly sok csapatsportban, úgy tűnt, itt is az lesz a döntő, hogy melyik csapat tudja összeszedni a védekezését. A mieink lettek azok, így a harmadik felvonás felénél, tizennégy pontos magyar előnynél a litvánok időt kértek. Öt perc alatt csak négy pontot dobtak, míg a mieink szárnyaltak, miközben egyre több energiát adtak a közönségnek, és kaptak is tőle. Egyre inkább átvette az aréna a tábor lelkesedését, közben a pályán pillanatok alatt ment át védekezésből támadásba Székely Norbert együttese, Krivacsevics és Határ pedig remekül verte meg a védőjét egy az egy ellen.
A büntetővonaltól jöttek vissza 16-ról 10 ponton belülre a litvánok, a közönség lázadása közepette. A bírók színészkedést láttak többször a mieinknél, a lendület pedig nagyon megtört, 2 pont volt csak ide az utolsó negyed előtt, vagyis kezdhetett mindent elölről válogatottunk, pedig sokáig ragyogóan építette fel a meccset.
Még a lelátó is lefagyott a látványtól, Petronyte vezetéshez juttatta a balti ellenfelet. Pontatlanná váltak a dobások, küzdelemmé alakult a játék, négy perccel a vége előtt már öt volt oda, Székely Norbert időt kért a bajban. Studer és Határ hozta vissza egálra a meccset az utolsó percre, visszaadva a drukkerek hitét, a hitünket.
Határ előbb elveszítette a labdát, kaptunk ebből egy könnyű kosarat, majd véres küzdelemben megint egyenlített, maradt húsz másodperc.
Hihetetlen utolsó másodperceket láttunk. Raksányi labdaszerzés után ziccert értékesített, kilenc másodperce maradt Litvániának. Egy nagyon rossz távoli dobás után a mieinkhez jutott a labda, elkezdtek vele játékosaink ünnepelni, ajándékba odapasszolták az ellenfélnek.
Még pont volt idő egy litván dobásra, majdnem bement. De csak majdnem!
78-76-ra győztünk, együtt ugrált és körtáncot lejtett a stáb, „Együtt megyünk az Eb-re” – kiáltotta a csapat.
– Ebben a csapatban rengeteg lelki erő van – mondta a Magyar Nemzetnek a meccs után Raksányi Krisztina. – A litvánok azzal tudtak fordítani, hogy agresszívebbek lettek, miközben mi bután játszottunk. Amikor viszont baj volt a támadásainknál, ezúttal is a védekezés segített, mint mindig. Nem estünk szét csapatként, nem egyénieskedtünk. Az utolsó pillanatban volt egy félreértés Tijana és köztem, ebből szereztek labdát a litvánok. De bátraké a szerencse, és mi győztünk!
Magyarország–Litvánia 78–76 (24–25, 21–15, 16–19, 17–17)
Miskolc, Generali Aréna
Magyarország: Medgyessy -, Raksányi 18/6, Simon Zs. -, Krivacsevics 10/3, Goree 4. Csere: Studer 14/3, Dubei 11/6, Határ 20, Katona 1, Theodoreán -, Varga Zs.
