– Hétfő délután kerestem, egyből fogadta a hívásomat, kedd délre egyeztettünk időpontot, s percre pontosan meg is jelent. Ma már nem általános ez a partnerség a magyar futballban.
– Tudom. Velem is előfordult már, hogy belefeledkeztem a családi életbe, nem figyeltem a telefonomat vagy elfelejtettem visszahívni valamelyik kollégáját. A mostani azonban különleges alkalom, megértem, hogy két nap múltán is téma a horvátok elleni győzelmünk.
– Hová helyezi ezt a sikert a pályafutásában?
– Az első három közé. A norvégok elleni meccs, amelyen kivívtuk az Európa-bajnoki szereplést, az Eb-n a portugálok elleni döntetlen és ez a mostani győzelem kívánkozik az élre. Nem tudok és nem is akarok közöttük különbséget tenni. Világsztárok ellen játszottunk – és nyertünk. Az ilyen mérkőzésekért érdemes futballozni.
– A szlovákok ellen is küzdöttek, de a horvátok ellen, különösen a mérkőzés hajrájában, úgy tűnt, hogy euforikus hangulatba kerültek. Ön is ugyanezt érezte?
– Igen, azt, hogy egyszerűen nem lehet más a végeredmény, mint a győzelem. Talán még sohasem fáradtam el ennyire, de szó sem lehetett arról, hogy megálljak, űzött, hajszolt bennünket a közönség, minden egyes megmozdulásomkor éreztem, hogy húszezer ember áll mögöttem.
– A szlovákok jobbak, mint a horvátok? Avagy mi és miért nem működött Nagyszombatban?
– Szerintem nem jobbak a szlovákok a horvátoknál. Nagyszombatban talán nem is játszottunk elég jól, de szerencsénk sem volt. Ha Willi Orbán fejese bemegy, akár nyerhettünk is volna. Természetesen önmagában egyetlen felállás sem jó vagy rossz, de a horvátok ellen Marco Rossi beletrafált, nemcsak a megfelelő rendszert találta meg, hanem a játékosokat is hozzá. Az is jó húzás volt, hogy a századik válogatott meccsén Dzsudzsák Balázst a kezdőcsapatba jelölte, aki valóban extra motivációval játszott.
Fotó: Bach Máté
– Szalai Ádám nyilatkozatát ön személy szerint hogyan fogadta?
– Noha a csapat védekezését bírálta, nem vettem magamra. Kevés időnk volt a két mérkőzés között a felkészülésre, arra törekedtem, hogy elemezzem a saját játékomat, s megbeszéljem a kapitánnyal, ő mit vár el tőlem. Ennél direktebb kritikában is volt már részem, nem is egyszer. Ha nem jöttek a gólok vagy kikaptunk Varsóban, a lengyelek is megfeledkeztek a barátságról, aztán a Fradiban is előfordult, hogy Thomas Doll kihagyott, s az ősszel, a tallinni meccs után Marco Rossi sem dicsért meg. Bennem ilyenkor az munkál, hogy azért is megmutatom.
