Mint a mesebeli királyfinak vagy egy elektronikus játék hősének, a magyar női röplabda-válogatottnak is három élete volt az Európa-bajnokság rajtja előtt a budapesti C csoportban. A papírforma alapján Észtország ellen biztos sikerrel – amit kezdésként rögvest ki is pipált –, Hollandia ellen pedig csekély reménnyel kalkulálhatott, ezért a Románia, Azerbajdzsán, Horvátország trióból legalább az egyik legyőzése volt a cél a továbbjutás érdekében. A románoktól szombaton kikapott, tehát két élete maradt. Tegnap Azerbajdzsán ellen jött el a második esély ideje, hogy a következő szintre lépjen.
A magyar női röplabda az újjáéledésének egyik leghősiesebb meccsét éppen az azeriek ellen vívta, amikor négy éve Antwerperben – a még csupán tizenhat csapatos Eb-n – bravúros, 3-1-es győzelemmel bejutott a legjobb tizenkettő közé; igaz, két éve, éppen Bakuban viszonylag sima, 3:0-s vereséget szenvedett a keleti ellenféltől.
Nagy Anett jó ütéseivel és blokkjaival kezdődött az első szett, a mienk kétszer is elhúztak, de nem tudták tartani az előnyt, a végén az azeriek viszonylag könnyedén, 25-21-gyel szereztek vezetést.
A vendégek a folytatásban is következetesen Sándor Renátára nyitottak, aki nem tudott megbirkózni ezzel a teherrel, le is kellett cserélni. Sajnos a többieknek is csak villanásaik akadtak, a második játszmában az azeriek már az elején elléptek, s bántóan nagy különbséggel (25-15) hozva a második felvonást elhúztak 2:0-ra.
Jan de Brandt, a magyar válogatott szövetségi kapitánya megingathatatlan higgadtsággal magyarázott a lányoknak – talán éppen más ingerre lett volna szükség, hogy kibillenjenek az apátiából.
A harmadik szettben 2:6-nál úgy tűnt, hogy gyorsan véget ér a meccs, aztán a cseresor a csapatkapitány Liliom Ritával az élen összekapta magát, egyenlített, sőt fordított is. 16:16-ról kezdődött a hajrá, amit sajnos ezúttal is az azeriek bírtak jobban, 25-22-re nyerték a játszmát és vele 3:0-ra a mérkőzést.
Oda a második élet, nincs több hibázási lehetőség, szerdán a horvátok ellen muszáj lenne győzni.
