Kopasz Bálint az arany után egyből smaragdra hajt

Huszonkét év után lett újra világbajnokunk a kajak-kenu „királyi” számában: az éppen 22 esztendős Kopasz Bálint – akinek édesanyja, Demeter Irén az edzője – szombaton a szegedi vb-n majdnem egy hajóhossz előnyel nyerte meg a K–1 1000 métert. A versenyzővel az eredményhirdetés után beszélgettünk.

Fotó: Mirkó István

- Erre számított?

- Számítottam arra, hogy van esélyem nyerni, mert az elmúlt hetekben, napokban nagyon jó formában éreztem magam. Úgy jöttem a vb-re, hogy fizikálisan és mentálisan is abszolút rendben vagyok. Az volt a taktikám, hogy hétszázötven méterig tartom a lépést a leggyorsabbakkal. A portugál Pimenta és a cseh Dostal fizikálisan erősebbek nálam, ennek megfelelően nagyon erős tempót mentek, de az utolsó kétszáz méteren én voltam a jobb. Ez már sejt szinten bennem van, hogy minden esetben meg kell indulnom, akkor is, ha már a végleteimnél járok.

- Gondolom tudja, hogy ki nyerte a legutóbbi magyar vb-aranyat férfi K–1 1000 méteren? Éppen abban az évben, 1997-ben amikor ön született.

- Igen, Storcz Botond, akit végtelenül tisztelek, az eredményei magáért beszélnek, ezért különösen felemelő számomra, hogy a sorban utána én következem.

- Korábban említette, hogy mivel algyői, Szegedtől egy kőhajításnyira lakik, így otthon töltheti az éjszakát, és nagyon fontos, hogy az édesanyja – aki egyben az edzője is – főztjét eheti. Mi volt a menü?

- Igen, ennek valóban nagy szerepe volt abban, hogy most nyerni tudtam. Az elmúlt hónapokban törekedtem a minőségi étkezésre. Az étrendemet dietetikus állította össze, és anyukám főzte meg. Az a helyzet, hogy minden információt nem adhatok ki, de ugyanazt ettem, mint az Európai Játékok előtt, és már ott is bevált, mert azt a versenyt is meg tudtam nyerni. Annyit elárulhatok, hogy a menü fehérje része csirkemell volt, alaposan kisütve. Ezen kívül a szénhidrát mellett sok zöldséget ettem, ami ugyancsak nagyon fontos, és étrendkiegészítőt is fogyasztottam.

- Jól aludt, vagy azért kicsit nyugtalanul?

- A saját ágyamban nagyon jól aludtam. Délelőtt a melegítést is otthon kezdtem el, utána jöttem ki a pályára.

- Hogyan látja az esélyeket a jövő évi tokiói olimpián?

- Egy év alatt még sok minden történhet, de remélem, hogy a jó formám kitart az olimpiáig. Az edzéstervemet úgy állítjuk majd össze édesanyámmal, hogy véletlenül se égjek ki. Az biztos, hogy most előnyben vagyok a riválisaimmal szemben, és mindent megteszek azért, hogy ez így is maradjon.

Fotó: Mirkó István

- Most egy ideig nem ül kajakba, vagy tévedek?

- Hat napig nem, de szeptember 2-től folytatódik a munka, Japánba utazom két hétre az előolimpiára.

- No és addig mivel tölti a szabadidejét?

- Hétfőtől szombatig Ausztriában leszek, a kevés szabadságomat az Alpokban töltöm a kedvenc helyemen. Nagyon szeretek túrázni, és ahova megyek, ott háromezer méteres hegyek között lesz rá lehetőségem. A hat napból ötöt pihenéssel töltök, egyet viszont egy kemény túrával, 2400 méter magasra szeretnék feljutni egy eléggé nehéz ösvényen. A túrázás feltölt, és abban is reménykedem, hogy megint lesz lehetőségem smaragdot gyűjteni, korábban már sikerült arrafelé.