Mert mindkettőből csak egy van

Minden, korábban pozitív koronavírus-tesztet produkáló válogatott úszónk letöltötte a kiszabott kéthetes karantént, valamennyiük aktuális teszteredménye negatív, de egyelőre arról nincs szó, hogy megkezdhetnék a medencés edzéseket. A vegyesspecialista Sós Dá­niel az Alpokalján kerékpározik, így próbálja formában tartani magát.

– Március 11-én reggel még tartottunk egy edzést az egyetem uszodájában, de délben kaptuk a hírt, hogy bezárják a létesítményt a koronavírus-járvány miatt. Azonnal vettem egy repülőjegyet, és ­14-én megérkeztem a Liszt Ferenc repülőtérre. Aztán jöttek a vírustesztek – közben házi karanténban voltam –, amelyek közül az első negatív lett, a másodikat ­26-án végezték el rajtam, és 31-én kaptam az értesítést a pozitív eredményről. Elölről kezdődött a két hét, de a minapi vizsgálat már vírusmentesnek talált, ahogy a többi úszótársamat is – újságolta Sós Dániel, a Kentucky állambeli Louisville Egyetem harmadéves közgazdászhallgatója, a magyar olimpiai keret tagja, Sós Csaba szövetségi kapitány fia. Ha valaki vírushordozó, még nem feltétlenül beteg, igazából Sós Dániel sem mutatott tüneteket, eltekintve attól, hogy krónikus pollenallergiá­ja egy kicsit felerősödött, meglehet, a koronavírus következtében.

– Csak annyi volt, hogy tüsszögtem és néha melegnek éreztem a homlokomat, ilyenkor megmértem a lázam, de még hőemelkedésem sem volt, csak egy picit gyengélkedtem. Sajnos azonban nem mindenki ússza meg ennyivel, a koronavírus nem játék, ezért is nem megyek közel a szüleimhez. Idestova öt hete vagyok itthon, de még nem tudtam megölelni őket, ez rettenetesen hiányzik. De nem akarom, hogy bajuk essen, vigyázni kell rájuk, hiszen mindkettőből csak egy van – érzékenyült el a 22 éves úszó, akinek orvostanhallgató bátyja szerepet vállal a járvány elleni küzdelemben, „mentőzik”, ahogy öccse fogalmazott. Az úszó március 11-én látott legutóbb vizet, már természetesen a zuhanyozást leszámítva, az uszodamentes időszakban úgy oldja meg a sportolást, ahogy tudja.

A tempózás medencében egyelőre csak a vágyaikban él
Fotó: Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Most, amikor telefonon beszélünk, Vaskeresztesen kerékpározom, éppen a helyi cumigyár előtt haladok el – említette. – Az Alpokalja a kedvenc tájegységem, kellemes emlékek kötnek ehhez a vidékhez, ezért hát beültem a kocsimba, feltettem a biciklit a csomagtartóra, és lehajtottam Szombathelyre, itt tekerek most negyven-ötven kilométert. Olykor kocogok is, no nem éppen észbontó tempóban, beérem hatperces ezrekkel, a vízi embereknek nem kenyerük a futás. És hasazni is szoktam, letöltöttem az internetről azt a vi­deót, amelyen Caeleb Dressel, napjaink legjobb úszója erősít, rosszabb biztos nem leszek, ha az ő edzésprogramját követem. Bevallom, nehezen viselem ezt a viszonylagos bezártságot, különösen a barátok hiányoznak és a szüleim közelsége, és azzal is tisztában vagyok, hogy ha hat hetet ki kell hagynom a medencés edzésekből, akkor annak az időnek legalább a duplája, három hónap kell majd ahhoz, hogy visszanyerjem a régi formámat. Fél másodperc hiányzott az olimpiai A szinthez 200 méter vegyesen, ezt a márciu­si országos bajnokságon akartam lefaragni, de hát sajnos az ob elmaradt. Egy kicsit tartok attól, hogy összecsúszik a 2020-as és a 2021-es idény, ha júniusban elkezdődhetnek az edzések – mert muszáj elkezdődniük –, akkor tizenhárom hónap szakadatlan meló következik a tokiói olimpiáig, és nekem közben még a Louisville Egyetemen is helyt kell állnom. Ez komoly mentális próba lesz. Most is folyik az oktatás interneten, nem állt meg az élet, csak az uszodában. Még nem tudjuk, mikor ugorhatunk vízbe, de ettől függetlenül az olimpiával kelek, fekszem nap mint nap.

Ahogy több ezer sorstársa világszerte.