– A sajtóban több forgatókönyvet lehet olvasni a folytatásról. Melyik lehet reális?
– Forgatókönyvek tényleg léteznek, de biztosat tényleg senki sem tud, napról napra változik minden. Illetve, egy mégis csak biztos: május 25-ig a szövetségnek jeleznie kell a FIBA felé, hogy folytatódik-e a bajnokság valamilyen formában vagy sem, és tudtommal ugyanakkor dől el az idei Euroliga sorsa is. Ha a válasz nem, akkor mindenki csomagol és megy haza, ha viszont igen, tehát lesz folytatás, akkor az rendkívül nagy szervezőmunkát igényel majd. Az Euroliga ráadásul jóval bonyolultabb kérdés, hiszen a különböző országok különböző szinten állnak a járvánnyal kapcsolatban, más és más ütemben tudnak kilábalni belőle, és ezt aligha lehet összehangolni.
– Az lehet hatással a kosárlabdára, hogy a spanyol futballbajnokság a tervek szerint június 12-én folytatódik?
– Valamilyen szinten van is és nincs is. Példaként szolgálhat, de ebben az esetben nem ez a fontos. A jelenlegi különleges helyzetben most nem a közönség, a szurkolók kiszolgálásáról szólnak ezek a tervek, hanem a pénzről. A labdarúgásban a televíziós közvetítési jogok csillagászati összegekre rúgnak, amelyeket senki sem akar elveszíteni, a kosárlabda klubok viszont nem élnek ekkora mértékben a tévés jogokból, tehát ez nem hat akkora kényszerítő erőként, mint a futballban. Ezzel együtt a bajnokságban látok némi esélyt a folytatásra, de még arról sem esett szó, hogy mi történik, ha egy csapat játékosa megfertőződik.
– Sokat lehetett olvasni a klubon belül zajló vitákról, a fizetések körül zajló nézeteltérésekről a kosarasokkal kapcsolatban is. Sikerült ezeket megnyugtató módon lezárni?
– A klub egészében a jövő év júniusi elnökválasztás miatt a viták nyilván zajlanak tovább a jelöltek között, de ehhez én nem értek, és nem is dolgom hozzászólni, az én feladatom az, hogy a lehető legjobban kosárlabdázzak. Az viszont biztos, hogy ezek a viták nem jöttek jókor a járvány idején, amikor a legfontosabb az egészség, valamint az, hogy a Barcelona a jövőre is olyan jó legyen, mint eddig. Ami pedig a fizetéseket illeti, senki sem örül, ha pénzt vesznek el tőle. A járvány elején, amikor még senki sem gondolta volna, hogy a koronavírus ekkora hatással lesz az emberiség egészére, elhangzott néhány ígéret, amely aztán teljesíthetetlen lett. Tőlünk végül hetven százalékot vontak le, ami jelentős arány, de beláttuk, mindenkit érint a válság, nemcsak minket, játékosokat, hanem a klub dolgozóit is, akiknek a csökkentés jóval nagyobb veszteséget jelent. Ez az üzleti rész is olyan, amelyet nem szeretünk és nem is igen tudunk kezelni hozzáértés híján, mindenki próbálta a saját érdekét képviselni, de végül kialakult a közös nevező a játékosok és a klub között. Ugyanakkor valamennyien tisztában voltunk vele, hogy most nem a kosárlabda, hanem a családok biztonsága a legfontosabb.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!